Búúshóóójjaraass….

Matula bácsi hangját képzeld hozzá…

Szóval, vasárnap részt vettünk a télbúcsún.

Tudva levő, hogy a XXI. század gyermeke vagyok, és úgy totál bele tudok szarni mindenféle hagyományba, népszokásba, és a hozzájuk tartozó összes elméletbe arról, hogy miképp forog a föld.

Ez a busójárás is a nagy fieszta miatt érdekelt addig, míg…. tehát úgy érdekeltek a nagy fieszták régen. Már annyira nem, sőt, rühellem az embereket, de most alkalom nyílott rá, így hát uccu neki, irány Mohács. A télbúcsúztató, és a hozzá tartozó összes őrület, nomeg annak kimenetele azért érdekes egy tömény racionalitással működő pali számára, mert ahogy a Széchenyi térről levonult az összes busó, bejött a szélcsend, kisütött a nap, tehát a +6-ban már nem volt -12-es érzeted (Ami ugyebár nem nagyon zavarja az embert, ha megfelelő mennyiségű pálinkát öblít le, megfelelő mennyiségű forralt borral.) Még több alkohol már tényleg elhitette volna, méghozzá ellenvetést nem tűrve, hogy a busóknak igenis szerepük van a tél elzavarásában. Node annyit azért nem ittunk. Idén… mert idén megtanultuk, hogy a telet csak úgy lehet elbúcsúztatni igazán, ha megfelelő mennyiségű pálinkát adagolunk vérünkbe, viszont az meg akadályozza a hazajutást, mi jócskán 200 kilométer, és 4 alagút. Ha átmentünk volna a lánchídon, akkor 5….

Szóval, Mohácsra legközelebb szállást intézve köll menni, és akkor aztán igazán bele lehet csapni a télbúcsúztatásba.

Tudod mi a Trilla?

Egy olyan cucc, mit pár srác papírból, alumáániumból, és műanyag fóliából barkácsol össze, amit a nyelv és a szájpadlás közé helyezel, majd miután a nyálad megpuhította a cuccot, a „ty”-t kiejtve, előjön belőled egy madárhangnak álcázott őrület. Akkor borulsz le a földre vinnyogva, fulladozva a röhögéstől, mikor a lónyerítéstől kezdve, a Star Wars főcímdaláig tartó repertoárt meghallod a készítőktől.

Mindjárt be is kellett szerezni belőle több darabot, mert a pálinka arra is felhatalmaz, hogy ezzel, nomeg a tanulási ciklusban lévő véresen hamis hangokkal az őrületbe kergesd a környezetedet.

Voltak még képek is. Igen. Gondoltam tegnap, hogy felrakok egy párat, de azt is gondoltam, hogy otthon hagytam a gépem. De nem! Viszont ez már csak akkor derült ki, mikor hazaértem, és rájöttem, egy napja cipelem magammal a vasat. Majd elhatároztam, hogy felrakom egy pendrájvra a képeket, behozom a gályára, és itt, miközben megírom a posztot, teszek be néhányat. Most az otthoni gépemen csücsül a pendrájv, arra várva, hogy valaki elvigye magával.

Szóval, kezdek hinni abban, hogy véletlenek márpedig nincsenek, így hát a képek nagy valószínűséggel nem akarnak megjelenni a köz előtt, és biza vannak dolgok az életben, mit nem szabad erőltetni…

Jah, és a nap beszólása az volt, mikor emberünk felnéz Mohácson, a Széchenyi téren lévő városháza erkélyére, ahol ott áll a sok fontosember, majd a következő kérdést intézi hozzám:

Te, hogy hívják a szegedi polgármestert?

Kellett röhögni. Nagyon…..