Azon töprengtem, miközben téliesítettem a verdát, hogy ez mekkora ökörség. Ezen a bolygón ugyebár nincs olyan pillanat, mikor valahol ne lenne nyár, vagy ahhoz roppant közeli állapot. Csaknem kettőezer évvel vagyunk azután, hogy egy palit felszögeztek egy keresztre, amivel csak arra akarok rávilágítani, hogy nagy dolgok történtek azóta, a közlekedés tekintetében. Vannak még lovak, már kerékpárok, léghajók, vonaltok, motortok, autók, buszok, hajók, repülők, űrhajók, extrém esetben tengeralattjárók, még extrémebb esetben ott a lábunk, mivel el lehet menekülni a tél elől.
Akkor meg mi a picsáért nem….
Te most komolyan! 😀 Mit szívsz??? :DDD
” A délelőtti nap arany verőfényben úsztatta Kairót. A száraz, meleg sivatagi levegő szelíden simogatta arcunkat. Ahogyan az örökké kék egyiptomi ég mosolyog, úgy ragyog az utcán a töméntelen sok ember arca. Most Pesten talán esik a hó, vagy süvít a téli szél, a falvakban kemence mellé bújnak az emberek, várják a karácsonyt.”
Upppsz, a hóval beletrafáltam. Legközelebb óvatosabban idézgetek :))