Bűntett

Komolyan mondom, hogy egy céges, tájékoztatóval összekötött munkavállalói fórum (vagy munkavállalói fórummal összekötött, céges tájékoztató) egyenlő bármely emberiség ellen elkövetett bűncselekménnyel.

Ennek feszültségét csak egy szabadtüdős merülés, nagy fehér cápákkal hemzsegő vízben, vagy több üvegnyi, alkohollal szennyezett ital elfogyasztása, Hugh Hefner valamely medencés buliján, lenne képes feloldani.

Egyéb opciókat a szerkesztőség címére kérem elküldeni. A fogalmazásgátlás ellenszerének receptjével egyetemben…

Őrület! Nagy kerek szemekkel, megrökönyödött tekintetekkel szembesültem, mikor megláttam, hogy megláttak eme eseményen.  Volt aki még röhögött is… Egész egyszerűen nem tudtam olyan melót kitalálni magamnak, ami ürügyén – mint pályafutásom során, talán az összes alkalommal – el tudtam volna határolódni az eseménytől.

És akkor átvette a szót az atyaúristen.

Az atyaúristenről azt kell tudni, hogy éppenhogynem kedves barátaimnak, tisztelt elvtársaknak nem szólított minket. Kémeink jelentették, hogy tegnap délelőtt, a felsőbbrendű társulat előtt még sima parasztok voltunk. Felkiáltójellel.

Örülj neki baszod, hogy nem én szolgálom fel mondjuk az ebédedet, mert tutira nem az olívaolaj csillogna a salátádon! – gondolta Zap. Miért nem lettem én szakács? – gondolta újra.

Szóval, miután végzett (amiből hallani nem lehetett semmit, mert szar mikrofon volt nála, és egyébként sem mondott érdekeset, látva a közel ülők reakcióit), jött valami randa tyúk, és mivel nem volt szép, így képtelenség volt rá koncentrálni. Majd átadta a szót az ügyvéd úrnak. Az ügyvéd úr úgy kezdte, hogy a 960-as évek, és akkor az első munkatörvénykönyv, szovjet mintára…  Nah, ekkor az volt a szerencse, hogy nem vagyunk fegyveres testület. Többen maguk ellen fordították volna a szolgálatit.

Kettő olyan embert tudok felsorolni, akik várták a felszólalásom, de velük előre közöltem, hogy csak őszintén tudok beszélni a témáról. Ezt követően arra a közös nevezőre jutottunk, hogy a jelenlegi munkapiacon roppant nehéz elhelyezkedni, és inkább kussoljak. Igazunk van. Két állásból még jó hosszú ideig kettő kell. Hála az országunknak, és két évtizednyi hazug, tolvaj, semmirekellő politikusainak.

Legalább valaki elköpte volna, hogy kormányunk új MT-e egy kalap szar, és úgy szopat minden munkavállalót, mint még soha, de semmi… Csak rágtuk a szart, hátha megjön a mentol íze. És ez ment másfél órán keresztül. És senki nem tapsolt a végén. És ez tök ciki. Én soha többé nem tartanék ilyet, ha nincs a végén üdvrivalg.

Jövőhéten figyelmeztetést küldök a főnökömnek, hogy legközelebb ne merészeljen ilyenre befűzni, mert kegyetlen bosszút állok rajta, ami nem fenyegetés, hanem ígéret!