Bunkóbbak a nők?

Dukay Roberta tollából érkezett a Totalcar-ra egy cikk (lásd), amit csak azért emelek ki így, mert nehogy valaki azt mondja, már megint elfogult vagyok, meg egyébként is egy görény, amiért fikázom a női sofőröket. (Bár, nem mintha nem szarnám le, hogy mennyire tartanak emiatt görénynek…)

Tulajdonképp megosztanivaló a dolog, hozzáfűzni max. csak különböző extrém sztorikat lehetne.

A kép közvetlenül a Totalcar oldaláról lett idecsapva, mert egyszerűen jobbat keresve sem találhattam…

Amik az elmúlt 15év tényei:

– Engem pasi csak egyszer tört meg, az is túl volt már a 60-on jócskán, és bár jó sokba fájt a biztosítójának, de csak koccoltunk. Ellenben két esetben is totálkárra zúztak két autót is alattam, méghozzá nők.

– A nő, akivel együtt nőttem fel, az kb. úgy vezet 18 éves korától (nem, 16, de akkor még jogtalanul), mintha versenypályán lenne, és kikéri magának, hogy a lekörözött versenyzők nem állnak ki a pályáról. Mondanom sem kell, hogy az előzékenységet bármikor megtalálja a magyar értelmező kéziszótárban, hisz tisztában van ennek a könyvnek a létezéséről, de mivel nincs beleírva, hogy alkalmazni is illik, ezért nem is teszi. Mellesleg ő az, ki a fekvőrendőr előtt nem fékez, hanem gázt ad, és egy hangos „Juuhhúúúú!!!” kíséretében átugratja, mert ő még úgy tudja, hogy ezeket így el lehet pusztítani. De nem!

– A nők 90%-a, kikkel kapcsolatban voltam, totál hülyének néztek, mikor be, vagy kiengedtem valakit a forgalomban, mert nekünk kellett sietni. Mindig. És akkor még nem említettem meg az „ott még beférsz”, „miért nem vágsz át itt”, és az „én sokkal gyorsabban megtenném ezt, meg ezt”, típusú mondatokat.

– Azt mondják, hogy azért jó sofőrök a nők, mert nekik van képességük a megosztott figyelemre. Erre én elővennék egy pár filmkockát az életemből, mikor mondjuk a kedvessel épp nem voltunk jóban, és az igazát bizonygatva úgy hajtott át a stoptáblán, mintha az csak valami halovány ajánlás lett volna, és amikor ezt szóvá tettem, akkor még én voltam az állat, hogy végignéztem, amint 120-nál nem kezdi el taposni a fékpedált elsőbbségadás céljából.

Viszont tavalyról történetem is van. Városon áthágás ürügyén álltam a dugóban a Margit körúton, a Mammut2 előtt. Kb. az összes sáv állt, percenként megtettünk 5métert. Mammut2 parkolójának sorompója nyit, és kimegy első páciensünk, ki tisztes suzukiban, tisztes családanya kinézettel, tisztes óvatossággal próbál bearaszolni a forgalomba, mi erősen kudarcra ítélt próbálkozás volt. Majd sorompó ismét tárul, felsőkategóriás automata gördül ki, csaj kezében telefon, egy kézzel tekeri a kormányt, mint az állat, és közben még van képessége gesztikulálni is. Hát persze, mert mint tudjuk, akár ezerfelé is képes koncentrálni. Az elkövetkezendő másfél percet én, ki azért látott már egyet, s mást, tátott szájjal néztem végig. Ápoltunk ez alatt az idő alatt egy ember szinte összes érzelmi állapotát képes volt produkálni a kormánykerék mögött. Egyrészt úgy látta, hogy nincs dugó. Merthogy meg akarta előzi az előtte lévőt. Aztán rájött, hogy van járda, arra üres minden. De ott meg oszlopok voltak. Aztán kitekerte a kormányt jobbra, és gázt adott, de nem volt hova menni. Majd fékezett. Majd tolatott. Majd gázt adott, de míg az autó a három méteres sugarú köréből képtelen volt kilépni, sofőrje ezt nem tűrhette, így hát szavakkal adta tudomásul, ő márpedig siet. Az fel sem tűnt neki, hogy a körülötte álló 462 autóban ülő utasok többsége is ilyen, vagy ehhez hasonló céllal türelmetlen. Odáig fajult állapota, hogy miközben a kezében még mindig telefon lógott, testével a kormányra hajolva üvöltött a szélvédőre.

Szóval, én nem is kritizálom, ha egy nő ül a volánnál. Egész egyszerűen tudomásul veszem, és felhangosítom a rádiót.