Buhhh…. lassan kész vagyok, így hát legyen ez az első poszt az új vason.

Akkor ott tartottunk, hogy kedden éjszaka a munka-társam feladta a harcot, és jobblétre szenderült. RIP!

Arról, hogy a szerencsétlen mit el nem viselt az elmúlt hosszú-hosszú években, regényt lehetne írni. Na mondjuk csak annak, ki egyrészt ismeri a sztorit, és nem küzd fogalmazás zavarokban…. Nem csak rengeteg munkán vagyunk túl, de sok-sok 10ezer kilométert is megtettünk együtt, szóval bejárta velem a világ egy elég nagy részét. Elmúlt, kimúlt. Már vagy 2 éve meg kellett volna tennie, és minden nap úgy ültem elé, hogy akkor talán most, de még bírd ki egy kicsit.

És akkor szerda hajnalban megrendeltem, majd délelőtt el is mentem az új vasért. Mintha a lelkemet tépték volna ki a pénztárnál, és még az sem tudott felvillanyozni hogy az eladó srác rávágta; nagyon jó választás. Hát leszarom. Nem vagyok milliomos, de melóra kell, így nem sok kompromisszum van.

Ha most van szombat, akkor négy nap alatt sikerült talpra állítani a cuccot. Kész az összes szinkron, beállítás, pörög az apache szerver, és rohadt mód utáltam az egész procedúrát, mert ezer éve nem foglalkoztam driver vadászattal, levelező szerverek beállításával, (és amúgy a „í” helyett folyamatosan a „alt” klikkelek, és a „delete” is pont az ellenkező helyen van, mint a másikon) de amibe éjszaka belehatódtam…. Szóval, az adobe bridge gyorsabban nyílt meg, minthogy ráklikkeltem volna, és egy 600 raw képet tartalmazó mappát nagyjából másodpercek alatt szórt ki az arcom elé, és amint ezt megláttam, simán belekönnyeztem.

Szóval, ez van. Még pár nap, és újra munkába állhat, addig rendrakás, rendszerezés, adatmentési beállítások, és minden egyéb őrület, mi addig beesik.