Mostanában az az érzésem, mintha egy szappanbuborékban élnék. Én ott vagyok bent, és mivel a fény olyan, hogy akadály nélkül átjön a cuccon, ezért nem látok különbséget a buborékos, és a buboréktalan lét között. Ottan élek. És kiabálok, és integetek, és ugrálok, és velőtrázóan sikongatok.
Majd megállok egy pillanatra döbbenten, mert a környezetem – a világ ahol élek, oly kevés kivétellel – csak megy el mellettem, rám néz, vigyorog, bólogat, tán vállat is von, majd slisszol tovább. Nem tudom mi van. Nem értem.
Megfordítom.
A világ észrevesz egy palit, és vigyorogva nézi, ahogy hangtalanul egy színes buborékban ugrándozik, mutogat. A világ bámulja a buborék felszínén csillanó olajos szivárványokat, mik érdekes játékot játszanak, amit a pali idéz elő esetlen mozdulataival. Nem hallanak semmit. Megállnak, eltűnődnek, talán visszaidézik gyermekkorukat, ahogy olajosan csillogó szappanbuborékokat fújtak, majd visszarázzák magukat a valóságba, folytatják útjukat.
Úgyse válaszolsz a kommentekre, de azért hátha 😉
Ha nem hallatszik kívülről a hang, akkor vajon miért ugrál és kiabál a pasi a buborékban?
– Figyelmeztet? (Vigyázz mert jön a vonat vagy támad a tigris)
– Segítséget kér? (Elfogyott a levegő a buborékban)
– Figyelmet követel? (Őt senki sem hallgatja meg)
– Szkizofrén? (Öööeeee)
A második mondatban van leírva. 😉
– Miért lépett ki?
[…]
– Hogy miért léptem ki?
– Igen.
– Ha nem érhetünk el változást belülről, mármint pozitív változást, akkor kötelességünk kiszállni és valami mással próbálkozni. Ezt teszem én.
– Valami mással, ami változást hoz?
– Igen.
– Maga azt hiszi, hogy az emberek az igazságot akarják hallani, pedig dehogy. Pletykát akarnak, botrányokat, és így tovább.
– Valóban. A híreknek már nem kell igaznak lenniük, csak szórakoztatónak.
– Klassz! Pusztulnak az értékek, az erkölcs. Mi a fenét művelünk, mi emberek?
– Az igazi kérdés az, hogy mi a célunk. Megtalálni a végső válaszokat? Vagy csak az élvezetet hajszolni a végtelenségig?
– Maga mit gondol?
– Én hiszek benne, hogy van értelme az életünknek.
– És mi volna az?
– Még nem tudom.
(The Truth 2012)
És akkor felmegyek egy közösségi portálra, ahol azt látom, 138 tetszésnyilvánítással egybekötött megosztás érkezett a Milla legutóbbi videójára, mi az alkotmánymódosítás elleni tűntetés egyik beszédét publikálta, majd 12 perc elteltével érkezett egy (nevezzük közhelyekkel teleszórt szemétnek) idézet, amihez fénykép is csatolódott valami bulvársztárról, mindez négyszeres tetszésnyilvánítással.
Ekkor arra gondolok, hogy a „like” nemzedék már nem a buta kölykökre értendő, hanem korosztályomra is, kiknek formálnia kellene ezt a világot, kikből ömleni kellene a saját gondolatnak, erőnek, de ehelyett szinte csak szemetet látok, ahol csak megfordulok.
Nem tudok többet hozzáfűzni…
Bár nem értem, de hízelgő, hogy jött válasz. Talán már csak ez hiányzik belőle (vagy a jelenlegi világképedből) 😉
„March 14th is now officially „Steak and Blowjob Day”. Simple, effective and self explanatory. Men work extremely hard to satisfy their lovers on Valentine’s Day, so March 14th is a joyous opportunity to repay the favour.”
Jahogy be van zárva és nem jó odabent. És tényleg, kívülről egy buborék jó mókának tűnik, nem börtönnek. Hm… akkor ezt most el is viszem magammal útravalónak 😉