Boldog szülinapot Zzzzuuuppp!

Szeretnélek jól felköszönteni, mert mégiscsak ez egy évforduló, vagy úgy is mondhatnánk, hogy sikerült tizedik alkalommal megkerülnöd ennek a naprendszernek fényes csillagát, és ehhez nagy gratula!

Megéltünk mi már nagyon sok mindent, együtt.

Mondhatnánk azt is, barátok vagyunk, de ez annál több, és ezt csak az érti, aki ezt a sportot űzi. Milliószor jött a kérdés, hogy mitől Zzzzuuuppp, és azt nagyon nem lehet megmagyarázni, hogy hajnalban ülsz a nyers blog előtt, mi arra vár, hogy nevén nevezzük. és bár írtál előtte milliószor százezer mondatot sok helyre, most mégis el vagy akadva, idegből rácsapsz a klaviatúrára, majd felröhögsz, finomítasz egy kicsit, és így lett nevén nevezve az, amit nem nevezünk a nevén….

Aztán az évek során egymás elszakíthatatlan részei lettünk. Átéltünk sok költözködést, faragtunk új ruhát – ami néha elszakad, és csak toldozzuk, meg foltozzuk – megismertünk, megszerettünk sok embert, volt itt öröm, düh, és minden érzelem, ami ezek között fellelhető. Volt, hogy napi rendszerességgel találkoztunk, volt (van), hogy csak havi egyszer. Néha, nagy ritkán betévedtek ide emberek, de az is előfordult, hogy valós idejű statisztika futott a telefonomon, mert én még soha nem láttam olyat élőben, hogy egy (magyar) privát blog alól a beáramló tömegek ki akarják rúgni a szervert.

Az van, hogy tök jó lenne statisztikákat mutatni az oldal 10 évéből, de csak 11-től van elérhető adat, az is Google, szóval nem sokat jelent. Az, hogy ennek hányan voltak egy évtized alatt a tanúi, nagyon nehéz megmondani. A bolygó 125 országából (meg pár százan Tor alól) voltak visszatérő látogatók, és akkor ennyit a statisztikákról, mert a Google annyira hiteles, mintha anyámat kérdezném (hiszen ő a klikk után fizet, és nehogy véletlen túlmérjen látogatószámot), de mivel a 18-as választások előtti pár poszt hozott 100k feletti látogatottságot, így biztos e fölött van az össz. egyedi.

Bár a helyszín változott az évek alatt, de a név, és a tartalom nem. Illetve, a tartalom igen, nem is biztos, hogy előnyére, de ezen lépjünk túl. Már csak az a kérdés, hogy 10 év alatt volt-e olyan mondatom, amit mai fejjel ne tudnék helyesbíteni / megcáfolni….

Tulajdonképp miért is blog?

Mert ebbe nem ugathat bele senki (na jó, igen, de ezt később). Vannak olyan emberkék, akik… várj, erre van idézetem:

„Az örök másodikok naprendszerében utazom, annak is már a háromnegyedénél járok, egy ellipszisen az átlagosak galaxisában, a milliárdnyi másik között, ahol milliárdnyi első helyezett van.”

Szóval, sokféleképp lesz az ember blogger. Pl. amikor úgy érzed, hogy már hánysz mindazoktól, akik nyerők, vagy annak mutatják magukat az életben, tele van a környezeted megmondóemberekkel, elszívják tőled az oxigént, és mondjuk épp nem vagy jó passzban, tehát hatványozottan vagy rosszul a világtól, akkor egy széles spektrumon belül mozoghatsz, mi a „Leugrok a hídról”, az „Én leszek Seve Jobs” között helyezkedik el, valahol. Úgy döntesz, nem akarsz idióta buborékok között pattogni, csinálsz magadnak újat. Majd elkezdesz beszélni a fehér vászonnak. És tök mindegy, hogy mit mondasz. Lehet jó, rossz, lehetsz okos, vagy tök hülye, irreleváns mérni. És ez felszabadít. Nem pszichológusnak fizetsz óránként ezreket, te teremted meg a saját díványod, és így túl lehet élni.

A Trollok

A Trollokkal két apró probléma van. Az első, hogy számukra nem pejoratív az, ha Trolloknak nevezed őket. Van úgy, hogy büszkén vállalják. Az ő létezésük, és a te létezésed két külön világ, és a saját világodat pont azért építed, hogy ők ebben ne vállaljanak szerepet. Az életük, világuk, az, hogy miként gondolkoznak a mindenről, szöges ellentéte a tiednek, méghozzá annyira, hogy meg sem értik, amikor ezt szeretnéd nekik elmondani. És rombolnak. Beküzdik magukat abba a buborékba, amit te évek alatt felépítettél, és amiben érzed a szabadságot, majd nemes egyszerűséggel beleszarnak. És hiába zavarod ki őket, a bűz ott marad. Eljön az a pillanat, hogy amikor tollat ragadnál, azon kezdesz el töprengeni, hogy ezt vajon hány Troll fogja elolvasni, – és ami még ennél is szörnyűbb – mi lesz rá a reakciójuk. Mondjuk, az egyértelmű, mert ők megmondó emberek, akik tudják mitől zúg, ketyeg, zakatol, és mind másodrangú, ki válaszokat keres erre. Ezzel azt érik el, hogy nem írsz. Nem érzed jól magad abban amibe nagyon, rettentő sok munkát fektettél be azért, hogy jólétezd magad. És ez rettentően dühítő lesz, és írni fogsz, és ha mégis valamelyik kibújik a barlangjából, akkor ölni akarod, szempillantás alatt!

Jah, és a második! A Trollok soha nem kérnek bocsánatot, mert nem értik miért is kellene…

Mi lett volna, ha…

Hhhmmmm… ilyenkor azon gondolkozik az ember gyermeke egy pillanatra, hogy ebből meg lehetett volna élni. Mármint akkor, ha egy évtizeddel visszaugranánk, egy más országba, más nyelvterületre, oda, ahol nem internet analfabéták hemzsegnek a gépek előtt. Bár a mai napig nem értem, hogy ide miért jártak/nak emberek – mivel most beleolvastam abba, mit is csináltam 6-8-10 éve – és rémületesen borzasztó az egész cucc, de ha a népnek ez kellett….

Mi lesz?

Az internet az utóbbi 23 évben, a technológiával karöltve…

(6,4 x nagyobb a jelenlegi telefonom, és 9 x nagyobb a noteszgépem processzora, mint az akkori csúcs PC-m, a telefonom hálózati sebessége most 2030 x nagyobb, mint anno az első betárcsázós, otthoni vonalam)

…rengeteget változott. 95 környékén még könnyezve ültem a céges gép előtt, mert OTT voltam a Metropolitan múzeumban, jártam be a szinteket, majd egy évre rá otthon is elkezdett zakatolni a betárcsázós. Ma pedig nagyjából hányok mindentől, amivé lett az a fantasztikus világ, az a közösség, ami láthatatlanná hígult a beáramló mocsokban embertömegben, akikkel együtt lehetett megismerni a webet, akikkel együtt lehetett építeni a webet. Pedig milyen óriási élmény volt az első html oldalam, ahol meg tudtam színezni a hátteret, tudtam képekre hivatkozni, és olyan színű karaktereket használhattam, amit csak elbírt a szem. Mennyi éjszakát töltöttünk el a monitor előtt, teli szájjal röhögve azzal a csodás társulattal, akikből már hírmondó sem maradt az éterben. Bloggerek viszont mindig lesznek, bárhogy is hívják majd őket. A divatból már kimegy lassan (itthon sosem volt az….), de mi sosem a divat kedvéért írtunk, és írunk, hanem kizárólag magunk miatt. Ha valaki meghallja, áldásunk rá. Ha elismerik, akkor az fantasztikus érzés, de ha soha, senki nem jár erre többe, az sem kavar be a világ folyásába.

Akkor tehát…

…kicsit meghatódva, az kell mondanom, boldog szülinapot, Zzzzuuuppp! Leszarjuk az örök másodikok naprendszerét, az átlagosok galaxisát, örülünk a győzteseknek, szánjuk azokat, akik győzteseknek kiáltják ki magukat! Valószínű, te tovább fogsz élni nálam egy picivel az elektronok között, de addig is, mi megyünk együtt, tovább!