Beszélgessünk a családon belüli erőszakról, és hogy miként viszonyulsz ehhez…
Figyelj, neked biztos sok barátod van. Én erről nagyon nem tudok beszélni, mert az évek alatt piszkos mód megválogattam őket, így – bár kifolyik a telefonomból a számok garmada – nem sok ember maradt körülöttem, akikben igazán megbízok, akikkel foglalkozok, tehát én ebben nem vagyok mérvadó, nincs elegendő mintám, és ami van, az is pozitív (hiszen azért válogattam…)
De mondjuk ott vagy te, akinek van sok száz ismerőse a hálón, sasolod kivel, mi történik, és nem mondhatod, hogy nem így van, mert egy olyan nép családjába tartozol, akinek sokkal fontosabb, hogy mi történik mással, mint megoldani saját gondjaid, privát életedben. Szeretsz panaszkodni is, és azt is szereted, ha minél több ember részese lesz panaszodnak, mert meg lehet mutatni, neked mennyire szar, és neked nem segít senki. Mindegy is, az információ úgy a te életedről, mint a környezeted életéről – kik ugyan olyan tulajdonsággal rendelkeznek, mint te – számtalan forrásból árad az éterben.
Azt meg az van, hogy nagyon ritkán történik meg az Amerikai psycho, tehát van látható előzménye annak, hogy egy pali (vagy nő) kiirtja az egész családját. És te bizony részese vagy ennek. Sajnálkozol, vagy éppen bólogatsz az elhangzott sztorik kapcsán, próbálod – nem is megy nehezen – elfelejteni azokat a mondatokat, gesztusokat, mit üvöltenek feléd, itt baj lesz! Vannak érveid. Én nem szólok bele, az nem az én életem, van elég bajom! Ez egy állat, ez engem is megöl! Én megmondtam, hogy egy hülye fasz (hülye picsa), szóval edd meg, amit főztél!, Stb, stb, stb… Millió és egy okod lesz arra, hogy ne hívj segítséget annak, aki talán másnap meg fog halni.
Csak felteszem a kérdést, anélkül, hogy választ várnék….
Hogy a faszba fogsz elmenni a „barátod” temetésére? Veszel új ruhát, elmész fodrászhoz, majd gyakorlod a gyászt? Elkezded a hatóságot szidni, aki nem lépett magától, vagy a bürokrácia béklyójában? Orbánt? A világot? Istent? Mennyi idő kell ahhoz, hogy elfelejtsd, egy, két, vagy tizenhárom telefonhívás, jegyzőkönyv kellett volna CSAK ahhoz, hogy esélyt adj annak élni, akinek erre már nincs esélye?
Ok, nem fekete-fehér a dolog, még a nagyi sem veszi észre, hogy az unokákat nem látja, nem hall a család felől, a kollégák sem veszik észre a kék, zöld foltokat, épp nagy zaj volt a kávézóban, mikor azt mondaná a barátod, hogy az ember, akivel él, az üvölt, tör, zúz, fenyeget, és azt sem veszed észre, hogy a gyerek az udvaron félrevonul, minden rezdülésre megriad. Biztos minden szerető familláiban, igaz barátságban előfordul, hogy ezek a sztorik sötétségben maradnak. Csak azt kérdezném meg, hogy mennyi a statisztikai esélye annak, hogy az elmúlt két hétben kiirtott két család ártatlanjainak annyira peches időszakuk volt, hogy épp nem látta senki az előzményeket?
Készítenék interjúkat a temetéseken…
„De mondjuk ott vagy te…, akinek sokkal fontosabb, hogy mi történik mással, mint megoldani saját gondjaid, privát életedben. Szeretsz panaszkodni is, és azt is szereted, ha minél több ember részese lesz panaszodnak, mert meg lehet mutatni, neked mennyire szar, és neked nem segít senki.”
Ritka szép comming out!
Egyes szám első személyben lehetne a zzzzuuuppp rövid, bemutató leírása is!
Na de, hogy a témára is reagáljak:
Én kb. egy éve nézem ahogy egy ismerősőm – barátnak semmiképpen nem nevezném – szépen lassan eljut arra a pontra, hogy ha gyerekeket nem is, de az asszonyt tuti ki fogja nyírni. Több esetben volt már tettlegesség, ezek mindegyikéről rendőrségi jegyzőkönyv is rendelkezésre áll, mégis borítékolható a tragikus végkifejlet.
Amikor ez bekövetkezik, majd lesz erről is egy 30 másodperces hír a tévécsatornákon és majd akkor is fel fogsz háborodni te is meg a hozzád hasonló „mély társadalmi érzékenységgel megáldott fajtársaid” és fennhangon kérdőre vonjátok a hatóságot, a társadalmat és az érintettek környezetét, hogy miért nem akadályozták ezt meg!
Pedig a valódi kérdés nem ez, legalábbis ebben az esetben biztosan nem! A valódi kérdés, hogy miért kell egy légynek sem ártó, bár kissé labilis és alkohol problémákkal küszködő embernél addig feszíteni a húrt, addig provokálni, amíg kihozzák belőle az állatot?!
Ha te felhergeled és kiengeded a ketrecből a kutyádat, aki elharapja az első szembejövő torkát (vagy a tiédet), akkor a kutya a hülye???
És egyetértek azzal, hogy a nem fekete-fehér a dolog, de azért azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy attól, hogy valaki „áldozat” egy ilyen ügyben, az nem jelenti feltétlenül, hogy „ártatlan” – kivéve a gyerekeket!
De komolyan! Mennyire lehet reménytelen és elkeseredett az az ember aki képes megölni a saját gyerekét??? Én apaként ezt el sem tudom képzelni (persze az asszony az más, azt simán…).
Szóval én azt gondolom, hogy kissé álszent dolog játszani a jófiút meg számonkérni és elítélni bárkit is a történet teljes ismerete nélkül, mert bizony gyanítom, hogy egyik családdal sem éltél együtt a négy fal között és te sem tudsz többet a két említett tragikus történetről, mint amit a média bármelyik csatornája is szolgáltatott.
Én nem tudom, hogy neked mi a fasz bajod van itt…
Viccen kívül, random beesel ide, vér cinikusan beköpsz valamit – mert fontosnak érzed megjegyezni -, majd elhúzol. Ilyenkor vigyorogva hátradőlsz, és jó érzéssel tölt el, hogy végre hányhattál egy kommentet valahová? Jól megmondtad, hogy “mély társadalmi érzékenységgel megáldott fajtársaid”.
Kalty, miért nem húzol el innen a faszba? Ha nem tetszik a “mély társadalmi érzékenységgel megáldott fajom”, akkor ne gyere ide, mert én kurvára nem vagyok erre kíváncsi, én azért ennyire nem vagyok “mély társadalmi érzékenységgel megáldva”
Hányszor kell még megkérjelek, ne szarj ide? A WEB nagy! Elférünk rajta sokan. Játsszuk azt, hogy a madzagon úgy közlekedünk ebben a környezetben, hogy nem találkozunk. Ezen kívül van 7 milliárd olyan oldal, ami a tiéd, oké!? Húzzál oda, és ott jól mondd meg, hogy akik ott vannak, azok pöcsök, majd tedd meg naponta kétszer, leszarom. Csak engem ne oktass ki, hogy miként töprengek a világról, milyen kérdéseket tegyek fel, mert hánynom kell tőle.