Igen, járok. Ottan bent, ott van a nagy vászon, hatalmas tér, jó hangok, már rég nem nyikorgó fa székek, meg sok egyéb „érdekesség”, mit az én fajtám tulajdonképp messze elkerülne, merthát… szóval nincs különösebben kibékülve az emberiséggel, meg egyébként is pont elég idióta között mozog naponta, minek kell ugyebár ezt azzal fokozni, hogy önként még bemegy hozzájuk a tömegbe, és várja a csapásokat, mik a nép sokszínű világából tör be az agyába befele, teljes gázzal, megállíthatatlanul, rombolva azt, mit tűrőképességnek neveznek, valahol.
Igen, járok moziba. Van pénz! És? Közöd? Szóval jó ott lenni, mert már 30 éve is jó volt apukámmal kéz a kézben, és azóta csak az változott, hogy eszemben sincs apukámmal kéz a kézben járni bárhová is, mert valljuk be, az apukám egy fasz, szóval vannak dolgok (meg vidékek), miket egyszer el kell hagyni.
Viszont a moziba járó emberek nem sokat változtak az évtizedek alatt. És az van, hogy ha van egy világ, hol már hosszú-hosszú évtizedek óta mondják, hogy az emberek a moziban, a film nézése közben ugatnak, csörögnek, telefonálnak, az rossz, és illetlenség, de ennek ellenére ebből az emberek, kik illetlenek, csörögnek, telefonálnak, ugatnak, nem tanulnak, akkor eljön az a pillanat, hogy átcsap a hegyi beszéd vulgárissá, és ki kell mondani, hogy…
A csúnya, de amúgy emiatt nem elítélendő nőkre, kik nem tehetnek csúnyaságukról, mert ugyebár genetika, meg társadalmiizéé, meg a csoki, meg minden összejátszik ellenük, mi azt mondja, nem szépek, szóval rájuk azt mondjuk mink mocskos pasik, hogy; Nem szép, de aranyos.
Történetünk két szereplője ezt a kitüntetett kedvességet nem kaphatja meg, hiszen nem elég az, hogy rondák, kövérek, de még illetlenek is voltak, szóval ilyenkor azt kell mondani, hogy Két dagadt picsa ugat a moziban folyamatosan.
Első körben nem értem. Ha nem érdekli őket a film, akkor minek ülnek be? Három rongy két jegy, ezt elkölthetné plusz kávéra, meg franciakrémesre mindkét dagadt álattya, és akkor ők is jól éreznék magukat, nomeg ezzel mást sem zavarnának, hacsak egy kávéházban nem az a dilid, hogy két idiótát bámulsz, ahogy tömik a fejükbe a krémeseket, miközben már majd’ lefolynak a székről.
Aztán rájössz arra – mert ezen gondolkozol ám, és rohadt gonosz akarsz lenni – , hogy biza a két páciensnek menekvés a mozi, hisz ottan setét van. Ottan ne lássa senki, ahogy a dugi csokit tömik a csúnya fejükbe, ottan ki lehet beszélni a Jóskát, ki egy köcsög, mert nem dugja meg egyiküket sem – és nem értik miértjét -, ott van idő arra, hogy a menzeszük egymáshoz igazodhasson nyugodtan, stressz nélkül, hiszen a jótékony fényviszonyok mindennek kedveznek. Látványnak, léleknek egyaránt. Ottan jó lenni azoknak az embereknek, lényeknek, kik valamilyen okból kifolyólag lelkileg traumáltak, és csak úgy tudnak a világ emberekkel teli részében létezni, hogy a világ, emberekkel teli, sötét termeibe menekülnek.
Csak azt nem fogják fel – és ezért buta, dagadt, csúnya picsák, és nem szép, de aranyos nők – , hogy van olyan ember a földön, kinek a mozi egy templom. Lehet, hogy ez furcsa a mai világban. Lehet, hogy ez ciki. Nem trendi, de ez van.
Figyelmességet várunk mindenkitől. Azt szeretnénk, hogy értékesnek lássanak minket. Ne kívülről, egy blikkre ítélkezzenek rólunk. Elfogadjanak, meglássák bennünk azt a sajátos fényt, mitől emberek vagyunk. Mitől különlegesek, szépek, gondolkodók, érzelmesek, költőiek. Nem kapjuk meg, és nem értjük, hogy miért. Mi ennek az oka? Elkezdjük a világot hibáztatni, mert a világ koszos, rossz, és álnok. Majd amikor a világ nem reagál arra, hogy ütjük, verjük, szapuljuk, akkor magunk ellen fordulunk, és jön a depresszió, az összes fóbiájával egyetemben, majd elérkezik a pillanat, mikor már nem keressük a választ arra, hogy mi van a világgal, mert már a kérdés sem tiszta. Eszünkbe sem jut, hogy pont abba szarunk bele, amit várunk a világtól.
Vannak dolgok, amiket én nem értek. Jó, tudom, ne menjek oda, a világ már csak ilyen, bunkók az emberek, túl sokat pörgök, és már kezdek meghülyülni, öregszem, minek költeni mozira, buzi vagyok, és állandóan csak nyígok. Persze, természetesen elhangozhatnak ilyen mondatok. De ezeknek egyrészt nincs értelme, mert csak össze-vissza dobált szavak, másrészt nem hoznak megoldást. Attól, hogy elmenekülsz az ostoba, dagadt, személyiségzavaros, illetlen picsák elől, attól ők még ott lesznek, sőt, egyre többen, mert ez válik trendivé. Ki kell mondani, hogy ez rossz, mert különben egyre többen lesznek, majd elárasztják a bolygót, bemennek a lakásodba, ott élnek majd veled, és a végén meghódítják a galaxist, szóval már nem lesz menekvés.
Visszasírom bazdmeg a Taigetoszt, meg a spártai családtervezést rendesen…
Na ezt oszd meg a fészbúúkon, meg a csiripen!
Ilyenkor nagyon kedvesen, de határozottan előre kell szólni, hogy kifizeted a jegyüket, ha nem érdekli őket a film, csak menjenek ki a teremből, vagy maradjanak csendben. Hidd el, csendben fognak inkább maradni. Mert megalázóbb kimenni a filmről.
Oké! Nézzük meg a szitut!
Két picsa csivitel a moziban. Mondjuk, hogy azért nélkülözik a pasi társaságot, mert élő pasi csak akkor szól hozzájuk, ha kéri a számlát, szóval a pasi úgymond beletartozik mindabba az ellenségképként felhalmozott katyvaszba, mi folyamatosan ott nyomja a vállukat.
Erre – amikor jól érzik magukat, ottan bent a setétben, a felszabadultságban – jön egy pasi, és beugat, azt mondván, hogy nem jól van ez így jányok, el kellene kussolni, vagy kihúzni a beleteket.
Mi történik ekkor?
Kor, és életutálat függő. Gyermeklányként, bocsánatot nem kérve elkussolnak, még egy kicsit össze is húzzák magukat, majd bírják az egészet pontosan 17 másodpercig, de már ez is sok, majd’ szétveti őket az információ, mit meg kell osztaniuk a világgal, és akkor elszakad a cérna, felröhögnek, és suttogva folytatják tovább a balhét, mi sokkal idegesítőbb, hisz a suttogó hangok bár halkak, de élesek, így baszhatod az egészet. Aztán, ha már rég nem gyermeklányok, akkor biza jön a Nekem ne ugasson be egy pasi, mert kifizettem a jegyet, és azt csinálok, amit akarok, a kurva feminista mindenit. Majd előkerülnek az „Egyenjogúságot a nőknek!” feliratú táblák, lesz felvonulás, meg vízágyú.
Minden lehetőséget mérlegelve azt kell mondanom, hogy ott, abban a szituációban, helyzetben, a Kussoljatok már! nem megoldást hoz, hanem pár-beszédet.
Azt egyébként szeretném, ha igazad lenne, de ma köcsög vagyok. 😉