Tegnap hivatalos voltam Szipál Márton (Martin) egy előadására. És basztam elmenni…. Délután négy felé annyira hulla voltam, hogy ahová letettem a seggem, ott abban a pillanatban el tudtam volna aludni. 6-kor kezdődött. Mondom, nem megyek. Bármennyire is érdekel, fáradtan azért benne van a nyűg kategóriában, hogy magad alá dobd az autót, átdzsalj a fél városon, majd este hazaküzd magad.
Ha nyűg, akkor maradj most otthon, majd legközelebb….
Ahhammm… úgy este n7 felé felpattantak a szemeim, eltűnt a fáradság, és azon kezdtem el töprengeni, hogy végülis mekkora egy barom hülye vagyok. Hofi jutott eszembe. Meg az, hogy hányszor gondolkoztam azon, az öreget meg kell nézni élőben. Öregszik, ki tudja meddig tud színpadra állni, látni kell, mielőtt az örök vadászmezőkre távozik. Csúnyán lemaradtam róla.
Szipál Márt….Martin 88 éves. A világ leghíresebb fotósainak egyike. Ha összefutsz vele, és mondjuk rákérdez, szerinted hány lámpa kell a fotózáshoz, akkor azt kell válaszolnod, hogy egy. Meg annyi derítőlap, amennyivel azt az egy fényt irányítani akarod. – teheted hozzá.
Most jön az, hogy sasolhatom, az öreg mikor lép ismét közönség elé. Fasza…. Még hosszú életet kívánjunk neki!
Fel kellett volna kelned, es elerni a veget. Elerted volna…