Balatoni Szössz 2…

Volt kérem istálló, fekete-fehérben, meg … te, ezek még lent sütnek valami kaját, de én pillanatok alatt bealszom. szóval nincs sok komment a képekhez. istálló, fekete-fehér, azt jóccak.

Voltak lovak. Sok ló! Istállónyian sok, mindenféle formában és fajtában. No és mivel a lovakhoz is annyit értek, mint a kutyákhoz, így hát most legyen itt egy pár kép, valamilyen fajtájú lovakról. mert egyébként a ló egy szép állat. És azt is engedi, hogy odamenj hozzá, és simogasd. illetve inkább nyomja befelé a füvet, mert az sokkal fontosabb, mint hogy azon töprengjen, most vajon te tényleg csak basztatni mentél oda őt, és felrúgjon, avagy valami fontosat akarsz megosztani vele. mondjuk még több füvet.

Aztán van az úgy, hogy csak szimplán lefejelnek. Tudnod kell, hogy a ló feje nagy. Egyébként meg egy kíváncsi állat mindaddig, míg meg nem állapítja, hogy a kamerád nem ehető. Jah, és nagyon nehéz. A nagy méret és a lendület összeadódva azt jelenti, hogy nem áll meg előtted, hanem kedvesen át akarja passzírozni az objektívet a szemgödrödön át, egészen ki, a tarkódon. Az egyébként fáj. Nagyon.

A baloldali (fogalmam sincs melyik oldalra fog kerülni a kép, de legyen bal oldalon) kép címe: Nem thermo kulacsot akartam venne, basszus! Egyébként „át a pusztán, fel valami dombra, megnézni valami szoborcsoportot, azt még messze van a cél, és kurvára fáj a seggem” alcímet is viselhetné. de nem viseli, mert az hülyeség.

Megint lovak. Mindenhol ló! Már nem is szeretem őket annyira.

Szóval, ez volt tegnap. Mára meg annyit, hogy dögöljek meg, ha még egyszer balatoni harcsapaprikást eszek, mert a balatoni harcsa egy szar, pocsolyaízű állat. hal… mindegy…

Őőőő…. ennyi volt.