Vagyis időközönként le kell mentened az adataidat a számítógéped(id)ről, mert egyszer az elkerülhetetlenül be fog szarni, és sírni fogsz, ha úsznak a gépeddel a cuccaid is. Befejeztem egy munkát, mi igen idézőjeles, ugyanis webes cuccot sosem fejezel be, majd rájöttem, hogy át kell néznem a telefonom bejegyzéseit, hiszen már erősen különböznek a gépemben lévő adatoktól. Törölj, törölj, írd át, ments el másként, törölj, törölj… ez ki? ő már nem kell! ő még kelleni fog? Csalódás, remény, hazugság… szinkronizáld, mentsd, jegyezd.
Jön a gép, mi nagyobb falat. Adatok, táblázatok, grafikonok, weblapok, sablonok, mozik, zenék, rengeteg mindent átnézni, pakolni. Jöttek az emlékek a régi munkákról, az első tervezések, grafikák, a sok szemét, mi velük együtt összegyűlt. Következtek az írások, elmentett levelek, naplók, mind-mind egy történetet mesél el, kalandokat, örömöket, gondolatokat, fájdalmakat. Majd a képek következtek, mik simán kiverték a biztosítékot.
Egyrészt sokkoló volt látni, hogy idén tulajdonképp háromszor volt a kezemben a gép. Az egyik egy ámításról, majd nyaralásról, és pokoli történet lezárásáról szólt, majd volt, mi az ország túloldalán készült, és nagyon kedves számomra. Jelenleg egyik fotót sem tudom úgy nézni, hogy valaki más be ne ugrana róluk.
No de szemezgessünk belőlük, illetve a nyaralásból, mert ha holnap meghalok, és nézek le egy kibaszott felhőről, akkor legalább valami irigységet hagyjak magam után.
És ez itt most bőven a reklám helye, mert munka, mert kész (igaz, még csak ékes magyar nyelven), és jó a hely!
Jobb, mint a weblapja, nah, klikk a képre….
a fotóid szenzációsak, de ezt már mondtam szerintem még nyáron, igen, tessék foglalkozni komolyabban a fotózással, mert van benned hozzá tehetség, nem is kevés!
és persze a weblap is klassz, bár ezekről nem tudok szuperlatívuszokban beszélni, nekem egyik olyan, mint a másik, a funkcióját töltse be világosan és érthetően, oszt jóvan.
jah, geci vagyok tényleg, amit tegnap küldtem, azt neked, magamnak és mindenkinek, hogy legyen úgy, egyszer, legalább egyszer ebben a tetves életben, ahogy álmodjuk…
és én is téged és dekurvajó, hogy itt kommunikálunk, mondtam már, hogy menjünk kocsmázni?
Öööööö… Én is, én is, én is megyek a kocsmába…!
😉
Egyszer csak eljutunk inni, ha már ennyiszer elhangzott…