Ha a Vandállal mi lettünk volna a törökök, baaakkerr, kik épp a budai vár bevételével lettek volna elfoglalva baaakkerr, akkor kurrvaisten, hogy az a vár soha nem lett volna bevéve baaakkerr, mert előbb éhen halunk baaakkerr, minthogy megtaláljuk a helyes utat főőfelé baaakkerr.
Várjáácsak! Helyes utat? Megtalálni? Hhmmm…. De jó lenne ebből a gondolatmenetből kikanyarítani valami értelmes posztot….
Szóval! Ha nem is halunk éhen baaakkerr, mint kétfős török sereg baaakkerr, akkor tutiszáz, hogy csak azért hódíthattuk volna meg azokat a nagy kőfalakat, mert a védősereg – látva a tévelygésünket – a röhögéstől átesik a várfokokon baaakkerr, mi meg a hullahalmokon egyszerűen csak felmászunk baaakkerr.
Most írnom kéne arról, hogy milyen egy fotós gyakorlat a budai várban, de mivel kb. 5mondatot értettem meg belőle, amik még összefüggőek sem voltak, szóval inkább napoljuk a témát. Szerintem volt olyan pillanat, hogy nem is magyarul beszéltek… Aludnom kell! Holnap kilenctől biztosan….
És amekkora retek volt a tévutakon, előttünk tényleg a törökök jártak utoljára!
Amúgy jössz nekem egy kiskutyás portréval! :)