Azt kérdezte, hogy jutottunk el idáig…

Nah, várj!

Szóval, 6év bloggolás után eljutottam a „mindenki nyalja ki
a seggem” színvonalra. Bereggeltem a freeblogra, és nem adom az arcom a
mondataimhoz.

Ehh… ez is túl hírtelen megfogalmazás.

Hogy is kezdjünk egy blogot, egy új helyen.

Hümm….

Helló freeblog!

Ez életem első bejegyzése!

Ez megint nem jó! annyi WP-t telepítettem már, hogy totál
berögződött ez az első mondat.

Szóval, azért jöttem én ide (szende nézés, elcsukló hang),
mert régen azt vallottam, ha valaki nem adja az arcát a gondolataihoz, akkor az
elhangzottak / leírtak szemernyit sem számítanak. Majd jó pár év után beálltam
azok sorába, kik már nem képesek ilyen csodás elvek szerint élni.

De leszarom!

Légyen ez dühöngő, ha valaki beleolvas, hát mentse magát,
mert én spec nem érek rá.

Jah, a forma és a kinézet biztosan változni fog, mert valami
borzalom, hogy itt milyen sablonnak csúfolt izééék vannak.

Szóval!

Heló freeblog!

Ez az életem első bejegyzése.

A következő valószínűleg úgy fog kezdődni, hogy „Azt kérdezte,
hogy jutottunk el idáig….

„