….hogy amikor felnősz, vagy legalábbis a korod miatt a felnőttek csoportjába tartozol, akkor egy csomó privilégiumodat elveszted. Ott van példának okádék, a betegség. Nincsen már olyan, hogy nem tucc felkelni az ágyból, és akkor odajön anyu, meg kapol gyógyszert, és akkor pihenj kisssijam, meg buksi simogatás, betakargatás, éssatöbbi. Felnőtt korodban úgy szarják le, hogy haldokolsz, mintha nem is haldokolnál.
Ennek két lehetséges okát próbálod felfedezni, mert ha egy van, az roppant elszomorító.
Szóval az egyik, hogy tulajdonképp totál leszarja a világ azt, ha legszívesebben a torkodon köpnéd ki az egész csontvázad, vele együtt a belső szerveid, és minden egyebet. Ez stimt. Ha végiggondolod életed, ezen nincs mit csodálkozni, csak hát ilyenkor az ember gyermeke érzékenyebb, meg ….. érzékenyebb, szóval nem egy felemelő érzés, hiszen ez hozza magával a többi, nem felemelő érzést, minek végkövetkeztetése sosem más, mint a Most akkor, ha felhasítom az ereimet, azt is leszarná a világ, szóval miért ne!?
És most képzeld el, hogy ez a jobbik felfedezés, mert a másik nem szól másról, minthogy tök mindegy mennyire vagy zöld, sápadt, szakadt, romos, mindennap ugyan úgy nézel ki, egészségi állapotodtól függetlenül. Na ez a gáz! Ha már eltűnik a különbség. Itt még talán van annyi menekülnivaló, hogy azt mondod, tök jó színész vagy, de ezzel csak halmozod a már úgyis jelentős hazugsághalmokat, mik ha egyszer összedőlnek….
Kérsz egy buksisimit? Teát?
És cseréld le a házi orvosodat, ha egy vacak táppénzt sem tud neked kidiagnosztizálni…
Nem tudom milyen nyelven beszélsz! Táppénz? Az mi? 😉
Bááár… a háziorvosnál már elakadtam. Szerintem én még nem is találkoztam vele, bár azt mondták jó pár évvel ezelőtt, hogy jó segge van. 😉
Akkor keresd fel, és kérj tőle teljes körű felvilágosítást és ellátást… 😛 ;D
Szökőnapokon amikor kialszod magad és szabin vagy, látszik a különbség 😉
😉