Azt hiszem le kell töltenem a House M.D. full évadcsomagját, terápiás célzattal…

Az van, hogy nem tudok úgy kilépni a kapun mostanság, hogy valaki(kik) ne hazudjon, próbáljon átbaszni, megvezetni, nézzen hülyének, vagy beszéljem velem úgy, mintha a hülyegyereke lennék, most húzna ki a seggéből, vallja be őszintén, hogy azért gerinctelen gyökér, mert ilyen a világ. Ez van élőben. Majd beleolvasok az online-ba, és dettó ugyan ez jön át a monitoron keresztül is. És bekapcsolom a TV-t, rádiót, ahonnan ugyan ilyen intenzitással dől a szar felém, és csak nézek ki a fejemből, hogy most mi a franc van? Ez mi? Most mi van?

Pár éve eskü, hogy ehhez volt nekem fegyverem. Ment a visszavágás, lehetett az egészet iróniával kezelni, nem bírt magával rántani ez a hegynyi mocsok, ami akkor is itt volt körülöttem (biztos). Mostanra úgy elfogytak a szavak, csak a hányinger van, mikor kinyitom a kaput, mert tudom, hogy mi vár odakint, és nincs energiám arra, hogy újra, és újra végigéljem azt, hogy épp valaki idióta, és ezt nekem megértenem, nyugtáznom, elfogadnom kelljen.

Szóval, kell egy hétnyi House, mert ottan 6160 percen keresztül szól a történet arról, miként lehet, nem lehet kezelni azt, hogy mindenki hazudik…