… ez a kibaszott élet, komolyan mondom.
Itt vagyok én, ki úgy nőtt fel idáig, hogy életének nagy része a sok seggfej rinyájának meghallgatásáról szólt. Ide mindig lehetett pakolni minden szart anélkül, hogy:
– Kérdés lett volna egyáltalán a titoktartásom.
– Akarom e?
– El tudom e viselni.
Hosszú évtizedek alatt kifejlődött, és felvésődött a homlokomra az „Ide mindent pakolhatsz bazdmeg, én jól felzabálom!” szöveg. Ki és hogyan kezdi elbaszni az életét, milyen gondjai vannak, hogy él, vagy hogy akar halni. Mentettem hídról leugrást, és család szétszakadást.
De amikor az én kibaszott életemről van szó, akkor van mondjuk egy-két blog, ahová jól kiírhatom magam, és ami jól meg is hallgat, mi bizonyítható, hiszen beléég a legépelt szöveg, visszaolvasható, megjegyzi! De baszki! Kb. ennyibe is tudunk maradni! Két típus emelkedik ki az életemből hegymagasan mostanság. Hát persze, nő, mi más!
– Az egyik páciens a „Hogyan tudnám tudomásodra hozni azt, hogy jól meg kellene dugnod?”
Ebből az állatfajtából az elmúlt hetekben van három. Különböző, totál átlátszó indokokkal keresnek. Soha, egyiket sem érdekelte az, hogy mondjuk nekem mi is lenne a jó! Vagy akarom e? Nincs e valami hátulütője ennek a dolognak? Van e egyáltalán olyan nő, kihez húz a szívem. Basszus… Miken gondolkozok! Nehogy már én legyek itt a lényeg, mikor van itt egy rakat idióta önző picsa. Persze, ha én csinálnám ezt, akkor egy faszkalap lennék, olyan, mint a többi pasi.
– Aztán van még másfajta is! Ezek nem dugni akarnak! Ezek nem értik, hogy miért nem élem velük az életem. És most jön a poén! Lásd lelki szemeid előtt a szituációt. A pali fogja magát, vesz egy nagy levegőt, és megpróbálja kipréselni magából a nyomasztó dolgokat, bízván abban, hogy a beszélgető partner fogadja a gondolatokat, és elkezd aktív hallgatóvá válni, segít megfejteni, elemezni. Tudod, az a megértő társ (filmen már láttam ilyet, szóval biztos van). Aki, bármekkora barom is vagy, csendesen, suttogva közli – mert őszinte – ,de nem rúg beléd még hármat, hogy érezd, igazán érezd, elbasztad a kibaszott életed.
Persze a végeredmény mindig ugyan az. Ha kussolok, nem nyitom ki a pofám, akkor az baj, mert nem tudják miként élem meg a mindennapjaim, mik izgatnak, érdekelnek, bántanak, nyomasztanak. Ha viszont nagy nehezen megpróbálom kiadni magam, akkor egy lelki roncs vagyok, és nyalogassam csak egyedül a sebeim, ők erre nem vevők, nem tudnak megmenteni. Viszlát…
Köszi!
És akkor csak pillázik mindegyik, amikor visszasírom az évtízezredeket, mikor odamentünk a barlanghoz, hajánál fogva kihúztuk a pácienst, megdugtuk, jött egy rakat kölyök, mellé az összevarrt állatbőr, meg a feldarabolt mamut. Nem volt itt egyenjogúság, meg minden hasonló faszság. Ha elkezdett nyivákolni, akkor ment a levesbe, jött egy másik. Így népesítettük be a bolygót. Működött. Még hogy a nő választott… Hahh…
De most komolyan!
Hogy a faszba képzelhetném el velük az életem hosszútávon, ha már most annyi empátia mutatkozik mindegyikben, mint egy zsák krumpliban?
Saját magamat eddig egy rettentően önző, és egoista palinak jellemeztem. Ez igaz is. De akkor ők? Azt hiszem fel kell csapnom egy értelmező kéziszótárt, mert elfogytak az általam ismert jelzők.
Rejtő Jenő a 30-as években leírta egy párbeszédben a következő gondolatot:
-…amit egy nő lerombolt egy férfiban, azt csak egy másik nő építheti fel újra.
Ha most itt lenne akkor megkérdezném tőle, hogy: Te Jenő! Akkor még léteztek ilyen nők?
„Az élet nem bonyolult dolog! Abban különbözünk a hangyáktól, hogy egyrészt mi ki tudjuk mondani, hogy nem vagyunk hangyák, másrészt harcolunk azért, hogy mi legyünk a leghatalmasabb nemhangyák.”
Alapfilozófiának se rossz ez, kölcsönveszem a saját blogomba is ha megengeded. (megengeded?)
Most lehet hogy utálsz majd, de nagyon bonyolítod a dolgokat másrészt. Igaz, ha valakiben léteznek lelki mélységek, legyen akár az egy pasi is, jó nagyokat is tud zuhanni, de legalábbis rosszul esnek neki dolgok, mert igényei/elvárásai vannak. Fel a fejjel inkább, a hp-kat meg koptasd le, és örülj, hogy te nem vagy olyan.
Már bőven rajta vagyok a lekoptatáson….
Nyugodtan vedd kölcsön! Nem védettem le a gondolataim… 😉
Na igen – de ha az ember kigondol valamit ami jól hangzik, megosztja a hálón, aztán valaki más blogján találkozik vele mint forrás feltüntetése nélküli mottóval, az pofánverésszerű élményt tud nyújtani.
Tiszta Portnoy-kór.
És az még ebben a poén, hogy helyenként magamra ismerek (mint ,,hülye picsa” – és be is vallom), helyenként viszont ugyanezt mondanám el a férfiakról.
kedvem kerekedett nekem is írni egy hasonló kategóriát.
@Benjeva
Hajrá! 😉