Az új – állítólagos – gyűlöletkampányról jut eszembe, hogy…

aki valaha megjárta repülővel a világ olyan táját, hol emberként viselkednek embertársaink (gyk. tisztelet, elismerés, megbecsülés, humor, és a többi libsi szar), és hazaesik Ferihegyre, akkor az – ha nem vak, süket, és szellemileg korlátozott – menten szembesül a magyar vendégszeretettel, mitől jobb esetben is eret vág. Mit kell itt kitáblázni azt, hogy nem várunk szeretettel, bárhonnan is jövöl, bármilyen célból? Elég leesni a gépről, megközelíteni a vámot, benézni a cellába, és szembesülni az első dologgal, ami megmutatja milyen is ez az ország. És ez pedig az a tömény undorral kevert felsőbbrendűségi, én vagyok a törvény, és rend, nehogymárköszönjek, üdvözöljelek, mit keresel itt típusú ragály, és akkor még csak ez az első pillanat, de hogy ha épp nem úgy vagy, hogy gyorsan elterelje a figyelmed erről valami, és be akarsz zuhanni mondjuk a 2B élelmiszer botjába egy palack vízért, meg mondjuk körbenézni, mert van fölös három órád, akkor azt látod, hogy ha eddig azt hitted a vámosnak épp rossz napja volt, akkor itt megbizonyosodhatsz róla, mindenkinek rossz napja van. A magyar úgy figyelmezteti az érkező utasokat az üzlet bezárásáról, hogy át akar rajtuk menni a takarítógéppel. Annyit kéne mondani, hogy drága/kedves/tisztelt (nem kívánt törlendő) vásárlóink, az üzlet hamarosan bezár. Nem, a magyar – mert lehet, valami megakadályozza ebben, minek köze lehet Trianonhoz – az haraggal közelít a témához, méghozzá szótlanul, sunyin cselekedve.

Nem kell itt tábla kampány. Mi a szarnak? Naponta szembesít egy-egy ember azzal, hogy menekülni kell erről a helyről, mert ez a cucc káros a belső szervekre. Az utóbbi hónapokban bárhová bementem, bármilyen témában intéztem ügyet (postától az önkormányzaton át a kereskedelemig, vendéglátásig, de bazdmeg, még a sqash pálya recepciós pultja sem marad ki a felsorolásból) azt látom, hogy nekem, a vendégnek, vásárlónak, soron következő ügyfélnek, fel kell dolgoznom a kontaktot felvevő személy privát problémáját, mi kb. annyiban nyilvánul meg, hogy utálja az életét, és mindazon személyeket, kik nem jobban utálják nála az életüket.

Anyád!

Perszehogynemlátunkszívesen! Senkit nem látunk szívesen. Pláne azt, aki munkát jön keresni, mert félmillióan már elmentünk innen, ugyanis nekünk sincs. Nehogy már te találjál! Még ha van is… A végén még felvesznek, mert más kultúrából érkeztél, hol alap az elvállalt felelősség iránti elkötelezettség. A végén még jó takarító néni (vagy kőműves, pincér, útépítő, autószerelő, programozó) lesz belőled, nem egy unott link picsa, ki inkább keres egy eldugott helyet, hol nem látják mikor 10 percenként kávézgat, és aki fel van háborodva, amiért kirúgják, és felvesznek helyette egy senkit, ki még a magyart is töri, és úgy pedálozik a górénál, hogy elvégzi a munkáját. A kurva anyját!

Szóval, nehogy idejöjjenek többen is, mert aztán az lesz, hogy elveszítjük itten az ezeréves, keresztényi identitásunkat, mi olyan helyzetbe hozott minket, mitől Európa viccei, és elrettentő példái lettünk. Itten rendnek kell lenni, és mindennek a maga útján, négy fal között kell történni, mert aztán idejön valami gyökér, és majd tőle eltanulja a jó magyar a tiszteletet, elismerést, elfogadást, segítőkészséget, udvariasságot, aztán hova lesz akkor így a nemzet? A végén még egyre több elme nyílik meg, azt elkezdenek gondolkozni, és rájönnek, hogy 20 éve fokozatosan, és jól megtervezetten megy a szellemi leépítés. Hát mi lesz akkor? Forradalom? Libsibuzizsidó gyülekezet? Lehetetlen! Ez ellen küzdeni köll, ha beledöglünk is. És beledöglünk…

Amúgy ha valaki adna egy időgépet, akkor arra pazarolnám el az utat, hogy ugorjak 100 évet előre, erre a pontra, és megnézzem mennyire csesztük szét a világunkat, és ez a magyarországnak nevezett izéé milyen, amikor végleg eltűnik a pöcegödörben. Annyira kár, hogy nem vagyok népszerű, mert most megküzdenék pár nemzeti érzelmű trollal….

Jajj, még írni akartam bulvárról (mit vagy 10 év óta most először), kisméretű rendőrökről, koncentrációzavarról, szerelemről, AmEx kártyáról, de majd talán holnap….