Az mondta üvöltve, hogy Ki az a fickó? Az a zenész…. az a Elton John! Az! Amikor valami fiatal csávóval házasodott, azt ott csókolóztak. Egyszerűen nem tudom elfogadni! – üvöltötte. Majd folytatta az ö kereszténységével, és azzal – meggyőződésből, üvöltve – hogy a menekültek 80%-a nem a háború elől menekül, és nem elfogadható, hogy ebbe a keresztényi kultúrába ezek – mert hogy a feleségen is csador van – , és….
Nem tudom. Zúg a fejem. Reggel egy macska ébresztette a környéket. Szinte ma született, vékony apró bárány volt, hatalmas szemekkel, hangos sírással, ide-oda rohangálással, miben ösztönös félelem keveredett az anyát megtalálni mindenáron hajtóerővel, mit látva belesajdult a lelked. Már az a keresztényi, vagy nem tudom milyen vallás mondja az élet feltételek nélküli tiszteletét. Biztos nem keresztényi, hiszen akik annak vallják maguk – biztos azok is – egy tiszta utat látnak, a többi , ettől eltérő pusztuljon, azt nem lehet elfogadni…
Lehet, keresztényileg vízbe kellett volna fojtanom a macsekot, majd a polgármesternél lobbizni még több – van e? – sintér után, esetleg büntetésért a nem kasztrálók ellen.
Nem tudom. Életem egyetlen Elton John koncertjére gondolok, ahol az a félisten akkorát zenélt, hogy a mai napig beleborsódzik a hátam, és tudom, biztos valamennyivel kevesebb lennék, ha ŐT nem hallom játszani.
Ma kétszer is hallottam, hogy feszült vagyok, ideges. Lehet ezt a véletlennek tekinteni, vagy belegondolni abba, hogy talán van benne némi igazság, és valóban sugárzik már rólam a kezdődő őrület.
Nem tudom. Lefekszem. A hétvégén félrészegen emlékszem, az elit jött szóba, és biztos azt akartam mondani, hogy eliteket gyűjtök. Az én elitjeimnek fáj, ha sírni hall egy macst, leszarja, hogy ki-kivel dug, tiszteli és kíváncsi más kultúrája iránt, és gyűlöli a fröcsögő keresztényeket….