Reggel úgy ébredtem, hogy jött a megvilágosodás – mondjuk tegnap, amikor épp ébren voltam, a megvilágosodás folyamatosan küzdött azért, hogy napfényre küzdje magát, de sikeresen elnyomtam – és egy kávé után papír, ceruza, majd dolgozzunk. A megvilágosodást követően ugyebár neki kell esni a megvilágosodás tárgyának.
A megvilágosodás kiteljesedéséhez szűkséges, már elkezdett anyag két helyen fedezhető fel. A cégnél, illetve egy pendrive-on. Hol a pendrive? – hangzott el a kérdés.
Nem, a táskában nincs. Nem, a gatya zsebekben sem. Nem, az autóban sem. Telefon a cégbe. Nem, ott sem. Elhagytam egy kurva fontos pendrive-ot, basszus. Amúgy feltenném a kérdést, hogy létezik e a világban kurvára nem fontos pendrive, de túl hosszú lenne a poszt, szóval ugorjunk.
Nézzük azt a táskát, mert nehogymár, és akkor az a kis nyomorék egyszer csak ott van a kezeimben. Ellenben a megvilágosodással, mi közben papírra került, csakhogy ekkorra minden felhasználható energiámat kiölte a kutatásba fektetett energia, szóval az egész projekt folytatása hétfőre napolódik.
Így kell gyerekek, 1059 karatert leütni a semmiről…
