….nekem be kell mennem a céghez f10-re (eskü, hogy mondtak f9-et is tegnap, de inkább egy órát késsek, mint egy órát várjak), és egy olyan 7 órás előadáson kell részt vennem, mi témájának megalapozottságára semmiféle észérvet nem tudok felhozni. Kiáll majd a pódiumra sok fiú, meg lány, és arról akar engem meggyőzni, hogy mennyire fontos az általam előállított termékekhez ne csak a szaktudásomat, hanem a lelkemet is hozzáadjam. Sőt mi több, a céget építsem még jobban bele a mindennapjaimba, legyen ez hivatásom, minek képviseletét büszkén, nyíltan vállalom, és terjesztem az igét, hogy nekem mennyire jó.
Nekem, aki már akkor ott szopott bő nyállal, mikor ezek a fiuk, meg lányok az oviban kergették a pöttyöst, és két év múlva már el is felejtik, hogy hol dolgoztak 2015 januárjában. Jó poén lesz… Most kurvára kéne egy MacBook Air, mert akkor legalább tudnék dolgozni, vagy épp posztokat írni ezen faszság közben. Hála elhivatottságomnak, az elkövetkezendő időszakban elkövetett másik két ilyen állatságán már nem kell részt vennem, mert épp elhivatott leszek, az induló beruházásoknak hála, így nem tudják megtanítani az elhívatottsághoz vezető út praktikus lépéseit…
Jah, még valami, míg el nem felejtem, és ez egy külön posztnak kéne lenni, de nem lesz, mert kell egy kávé, meg fél órányi forró zuhany, tehát azt szeretném mondani, hogy…
Az Átlátszó tegnap reggel publikált egy cikket mit úgy kezdett, hogy „Akinek volt pénze, tanulmányi előnyökhöz juthatott a Szombathelyi Savaria Szakképző Iskolában.” Majd leközölt egy rejtett kamerás anyagot arról, hogy tanárbá, lelazulva szedi be az osztálypénzt.
A Newsroom stábja 3 évadon keresztül próbálta beleverni ez emberek fejébe a hír”gyártás” veszélyeit. Arról beszélt, hogy az igazi hírek bár unalmasak, de küzdeni kell értük, hogy a világ végre a hiteles tájékoztatók felé forduljon, és ne süllyedjen bele a bulvár, a szenzációhajhász, károkozó posványba. Arról beszélt, hogy a hírközlés hivatás, nem lehet a profit, a nézettség miatt minden emberi értéket sutba vágva, egy cikk leadása után tovább lépni, és elfelejteni a következményeket. Arról beszélt, hogy a megalapozatlan hírek által okozott kárt nem lehet pénzben kifejezni.
Van egy húszasom arra, hogy az Átlátszó tegnap reggel 9 órakor tönkretett egy emberi életet. Az átlátszó, akinek az lenne a célja, hogy megvédjen minket. Hogy egyensúlyt képezzen a hatalom, és a kisember között. Az Átlátszó tegnap nem foglalkozott az iskolai gyakorlattal, gyerekek családjainak körülményeivel, a tanár lazaságának előzményeivel. Az Átlátszó lehozott tegnap egy cikket, miről azt hitte, hogy az korrekt, de lehet, csak 40%-ban volt az. 60% esély van arra, hogy a tanárbá ezzel mindenét elvesztette.
Én 1%-ot is durvának minősítenék…
Ma elmentem jógázni. Amikor beléptem az ajtón, és nyúltam, hogy kikapcsolom a telefonom, megcsörrent. Menjek be korábban, mert helyettesítenem kell. Nincs jóga, van helyettesítés, van emiatt lyukas órám, amikor itt baszom az időm egy irodában, ahol dolgozni még véletlenül sem lehet. Aztán várok fél háromig, hogy a főnököm megtartsa az értekezletet, aminek nincs értelme, viszont a végén majd idéz egyet a Nők Lapjából, valami lelkesítőt, mert szerinte, gondolom, az valami autentikus szakirodalom. Holnap délután is értekezlet lesz …
Bazmeg, Zaphod, hozzál térképet, és keressük meg rajta azt a teraszt végre.
(Ja, és elsőre nem boldogultam a caphta kóddal, vagyis nem tudok összeadni sem.)