Ez a 11óra folyamatos alvás, illetve kóma, az életem következő elemeihez kapcsolódik:
- Péntek délutántól, vasárnap este 10ig próbálj ébren maradni. Mondjuk ezt megszakíthatod pár órás… forgolódással, minek semmi értelme, ennyi erővel akár nézheted is a holdat…
- F1, majd két óra alvás után kapd elő a kölcsön fényképezőgépet, füledbe valami zenét, és rohanj végig egy autókiállítást.
- Vágtass be egy üzletbe, és tankolj fel alkohollal, meg valami vegyszerekkel teli energiaitalokkal, mik segítenek életben tartani.
- Vágtass fel a hegyekbe.
- Igyál üvegből whiskyt.
- Arra emlékezz, hogy befekszel egy dög mellé, majd arra is, hogy bődülnek a poénok, és innentől fogva eszméletvesztés, majd hajnal van, és kibaszott éhes vagy.
- 9 embernek csinálj reggelit, közben indulnak az F1-es gépek a rajtrácson.
- Újabb energiaitalok, le a hegyről, irány Pest.
- Izgulj egy kicsit, mert Egertől Pestig egy kurva Shell kút sincs sehol, majd haza, kéglit összerak, és jön egy rakat srác, ki arra pályázik, hogy pókeren kifosszon.
- Este 9, és felhangzik a „Most már takarodjatok haza, mindahányan vagytok!” kijelentés, kégli összepakol, ágy meglát, és reggel van.
Pénteken délután már tudod, hogy itten hegyi autózás lesz, méghozzá szabadon. Feldobod a 205-ös, peres papucsokat, végigszánkázol az autópályán, felevickélsz Egerig, és már alig várod, hogy vége legyen a városnak. Ott még megfog egy sorompó, tele autókkal, de tudod, ez most pont jól jön, mert lesz egy hosszú egyenes, hol legyakhatod az összes hétvégi autóst, és onnantól indul a buli. Sorompó nyit, fordulatszám 8500, és indul a hegyi menet, méghozzá erre Nickelback – Saturday Nights Alright
. Hármasnál följebb nincs is értelme kapcsolni, hisz nincs annyi idő. Motorfék, vissza kettőbe, fékbe beáll, kanyar felénél teligáz, ledadog, vált, és ezt megállás nélkül, miközben üvölt a zene. Nincs kérdés, hogy túléled e, hogy lesodródsz, hogy darabokban szednek össze. Nincs vesztenivalód. Most te vagy, a hegyi utak, alattad a gép, meg a szenvedő gumik. Csöpp faluknál visszaveszel, majd indul megint minden elölről.
A 2011-es Carstyling Tuning Show-ról annyit, hogy minden tiszteletem azoké a srácoké, kik ezt összehozzák már évek óta, kik milliókat feccölnek a hobbyjukba, kik kiállítanak, kik versenyeznek, bemutatóznak. Tényleg nagy durranás. Viszont az is látszik rajta, hogy a hatalmas szervezés, és őrjítő kavalkád mellett, mi ezzel jár, nincsenek felkészülve arra, hogy ezt a bulit jobban el tudják adni. Mert ez is az üzletről szól, méghozzá a kiállítók részéről. Illetve arról kéne szólni. Két hatalmas nagy különbség van egy hivatalos, gyári autókiállítás, és egy maszek cucc között. A hivatalos bemutatók a fotósok kedvében járnak. Előre megtervezett helyek, színpadok, világítás, tér az autók között. Hiszen mindennek reklám értéke van, méghozzá az ingyen reklám a legtutibb, szóval az autó gyártónak a kiállításon való fellépésen kívül egy büdös vasat sem kell költeni, mégis hihetetlen mennyiségben fognak megjelenni a kiállított termékükről készült fotók a különböző hírportálokon, újságokban, blogokon. És ezeknek jól kell kinézniük, hogy még egy amatőr fotós is elfogatható, potenciális reklámanyagot készítsen róluk. Ellenben egy ilyen maszek cucc, az sajnos a pénzhiányról szól. Egy 50 autót kényelmesen befogadó helyre tegyünk be 150-et, és majd talán eladja magát a kiállító színvonala. A kiállítónak nincsen színvonala, mert nincs meg rá a helye, a pénze (bár nem hiszem, hogy egy emelvényt, és plusz három lámpát betenni nagy dolog lenne, ha már a verdára az alapáron kívül költöttünk 10-20millát). Szóval, voltak zseniális gépek, de egyetlen egy normális képet nem tudtam róluk összeszedni, az tuti. Meg volt egy rakás – az összes gép úgy 70%-a – 15-20éves rom, mit azért tettek be, hogy a kiállítók pénzéből jöjjön bevétel. Pedig ha azt a sok szart kikukázzunk, akkor Európa legtutibb autókiállítását hozzák össze.
A végén fel is adtam, és csak a nőkre koncentráltam.
Íme:
Jobban jártunk volna, ha inkább a kocsikra koncentrálsz. Ennél szebb nő nem akadt?
[Sir Artemon]: Kicsilány! Előbb lapozz, aztán írj! 😉
[Zaphod]: Megőrjítesz ezekkel az integrált izékkel.
Na, 2 nő volt szép, 2 tűrhető, a többi büntet. Mondom,a kocsikkal jobban jártunk volna. Amúgy is, szólíts Sir-nek. 😛
Hallóóó! Ez nem az a játék, mikor kikérem a köz véleményét, hogy mivel elégíthetném ki! Az egy másik játék! Az utca túloldalán…. tudod… 😉
Egyébként van ám fontos dolog, mit megtanul az ember fia a nőkről, úgy évtizedek alatt….
Abban az esetben, ha a nő egészséges ízléssel, látásmóddal, és minden olyannal rendelkezik, mik segítenek felfedezni a szépséget a világban, az abban a pillanatban nyomtalan eltűnik, amikor egy másik nőről kell véleményt alkotni.
Szerintem egy autó-show-n magasabbak egy nőnek is az elvárásai, hiszen különleges „árut” nézni megy, nem a sarki plázába ugrik le. Azaz ha az autók csillognak, villognak, tuningoltak, akkor a hosztesz-lányok is legyenek azok 😛
Így (kivételesen) Sir Artemonnal értek egyet 😉
Komolyan, nem tudom miért dumáltok bele olyan dologba, minek meghatározásához annyira messze álltok, mint én, a következő naprendszerhez. Nah, ez nem személyeskedés, meg itt nem csak rólatok van szó, kik ide beírtok, véleményezve a női szépséget, hanem mindazon nőről, kivel életemben összehozott az élet.
Tisztázzunk valami fontosat. Mondjuk azt, hogy ez amolyan felvilágosítás, mit a suliban, emlékeztek!?
Jó nőnek azt lehet mondani, kit nemhogy nem rúgnál le az ágyad széléről, de akár egy hetet is végigkefélnél vele folyamatosan, és az nem lenne unalmas. És ehhez meg sem kell szólalnia. Sőt! Inkább ne tegye, mert akkor a jó nők csoportja igen csak beszűkül. Tehát, jó nő az, kit a Kovács Józsika, a Kis Béluka, vagy én, lencsevégre kapunk, megfordulunk utána az utcán. És mindegyikünk más, és más után fordul meg, szóval a jó nő fogalma nemcsakhogy szubjektív, de nemileg is korlátozott, hacsak egy másik nő, ki erről a témáról beszélgetek, biszex. Az meg sokkal ritkább, mint ahányan mondják magukat, ezekből én is csak kettőt ismerek.
Innentől fogva a ti véleményetek, kik nem keféltek naponta saját nemetek képviselőivel, szemernyit sem releváns a jó nő meghatározásában.
Amikor én még kicsi voltam, akkor volt olyan eset is, hogy csaknem veszekedésbe torkollott a jó nő meghatározása, egy jó nővel. Azóta ez elmúlt, és úgy megpróbálom kizárni a tudatomból, ha egy nő véleményez egy másikat, de néha ez nem jön össze, mint ahogy ez a komment mutatja is.
Uff!
Ps: De hogy valami felvilágosítást is adjak a blog gazdájának ízléséről, az itt lencsevégre kapott 21 nőből, 10-et nem rúgna le az ágya széléről, sőt…
Mi nem is az ízlésedet vitattuk, csak saját esztétikai véleményt fogalmaztunk meg – ami lehet, hogy nem esik egybe, de nincs is ezzel semmi baj. Ne korlátozz már minket a szólásszabadságunkban (legalább Te ne 😛 )
És hogy még egyet rúgjak: Azt is mondják, nincs csúnya nő, csak nem (annyira)jó fotós. Lehet, hogy csak az a baj, h nem tudtad (még) megmutatni: Te belül hogy látod őket. Hm? 😉
😀 Oké! Nem korlátozlak titeket a szólásszabadságotokban, megígérem! 😉
[Zaphod]: Először is, kikére magamnak, hogy emberi mioltomban nem lehetek érzékeny az emberi szépségre. Az vagyok. Nagyon is. Egy időben szerettem volna aktokat rajzolni, fotózn, és a mai napig érdekelnek az aktok, művészi és pornográf szinten is.
Szerintem a jó nő kérdése, és a sp nő kérdése nem kapcsolódik ahhoz, hogy dugnále- vele vagy sem. A szexuális kisugárzását egy nőnek egy másik nő is észleli. Már csak azért is, mert ezek kialakulásában nagy szerepe van az azonosulásnak is, mint pszichológiai folyamatnak.
Ebből fakadóan nem véletlen, hogy a felsorakoztatott hölgyek természetes kontra megcsinált szépsége arányában kb. 2 nő maradt, akire azt mondhatom, hogy szép, és kettőre kb. akinél még elfogadható, a maradék meg annyira eltorzultan megcsinált, ezen felül rohadtul kurvás és köznséges, ami számomra nem üti meg a szép kategóriáját.
Ezen felül tiszteletben tartom, hogy a férfiak farokvezéreltsége ösztönös és hormonális alapon a szép nő kategóriáját olyan tágan értelmezi, amilyen tágan a szaporodási kényszerét észleli.
Maradok… S.A.
Most azon töprengek, hogy akkor ezt én szó nélkül hagyjam, vagy válaszoljak e rá. Az az érzésem, hogy totálisan félrementél, mert itt egy büdös kritika sem hangzott el a te érzékenységedről.
Legyél. Mindenki az. Van aki képes arra, hogy ezt megmutassa, van aki beszélni tud csak róla. És?
Bármilyen szarul is hangzik, de mióta az első fazon a barlangja falára felkarcolta az első nőt faszénnel, azóta a nőideált (a jó nőt) a pasik határozzák meg, és ehhez a nők max. csak alkalmazkodnak, jól, vagy rosszul. Ez volt 2000 éve is, és ez van ma is. A pasik festették fel az általuk ideálisnak képzelt nőt a vázákra, ők rakták ki mozaikból, festették falra, faragták ki márványból, fényképezték, öltöztették, vetkőztették. 20ezer kilométerrel balra, egy csendes óceáni szigeten most zavarnak el egy nőt enni, mert 90kiló alatt nem szépség a szépség, Párizsban meg a fotós most rúg ki egy modellt, mert a 48 kilójára felszedett másfelet. Mindkettő különböző, de egyben közösek. Az adott társadalomban „kell megfelelniük” a pasik által elképzelt ideálnak (szépségnek). Tudom, hogy ez baromira nem fér bele semmiféle feminin eszmébe, de attól még tény, bár baromira emészthetetlen.
Betty Grable a világháború alatt azért volt a legsikeresebb pin-up csaj, mert egy fotós pasi úgy be tudta állítani, úgy fel tudta öltöztetni, hogy arra egy zászlóaljnyi katona egyszerre ki tudta verni a lövészárokban, és ezt követően vigyorogva rohantak a géppuskatűz elé. Viszont abban az időszakban, társadalomban valószínűleg nem egy női szervezet mondta ki a csajról, hogy az ördög megszemélyesítője, eszükbe nem jutott, hogy a csaj talán szép, mégis elkezdte a stílust követni a világ, mégis etalon lett, és a háború után minden tini lány Betty Grable akart lenni.
A mi társadalmunkban pl. volt/van egy Hugh Hefner, ki kitalált egy fotózási technikát (beállítások, világítás, stb.), mivel olyat tudott megmutatni a nőből, mint előtte még soha senki. Kimondva, kimondatlanul, de a pasik Hefner női után fordultak meg 30évig az utcán. És ezt követően miden csaj úgy akart kinézni, mint Hefner női. Erre alapult a szépség-, és a szilikonipar.
Aztán voltak olyan nők, mint Annie Leibovitz, ki ha nem lett volna meleg, akkor vajon meddig juthatott volna abban a szakmában, amiben a női szépséget kell megmutatni, méghozzá nekünk, pasiknak? Valószínűleg sehová. Lett volna belőle egy Cindy Sherman, ki exhibicionizmusát használva lett nagy, vagy egy Dorothea Lange, ki maradt dokumentarista művész.
Én nem azt kritizálom, sőt, eszembe sem jutna azt mondani, hogy egy nő nem lehet érzékeny a szépre (mi mondat már alapvetően hülyeség, hisz szubjektív dologról beszélünk). Én azt mondom, hogy a jó, a szép nőt csak azt tudja értelmezni, az tud róla áradozni, megfesteni, lerajzolni, fényképezni, ódákat zengeni róla, aki le is fekszik, vagy le akar feküdni vele.
[Zaphod]: Utolsó bekezdésed a nők esztétikai érzékéről egyszerűen zseniális! 😀
Pedig hát, ami szép, az szép! Csak hát kinek mi a szép… 🙂
[Vandál]: Na végre megérkeztél! Hol voltál eddig??? Már majdnem rád üzentem, hogy olvassál már el! 😉
[Zaphod]: A nőideálomat én is szívesen megdugnám, de nincs mivel, ezért így nem az igazi, és ettől hülyén érezném magamat egy nővel az ágyban. De ettől nem kell egyetértenem mások női ideáljaival, vagy igen?
Te most azt hiszed, hogy személyeskedek, vagy alapvetően geci vagyok. Mondjuk az utóbbiban van valami…
Viszont most mondtad ki a lényeget:
(…) hülyén érezném magamat egy nővel az ágyban. (…)
Addig hogy beszélhetsz a női szépségről, míg nem vagy képes belehalni? Míg nem kaparod a párnád, amiért a bőre nem simul a bőrödhöz? Míg hülyét nem csinálsz miatta magadból, a világ szeme láttára? Hogy tudod átérezni a szemében a csillogást? Hogy próbálod lefesteni a kacagását? Hogy próbálod nem kinyírni magad, amiért nem lehet a tiéd?
Hogy beszélhetnék én a golf gyönyöreiről, mikor még golfütőt sem fogtam a kezembe? Érted már a lényeget?
Azt írtad, hogy:
„A szexuális kisugárzását egy nőnek egy másik nő is észleli. Már csak azért is, mert ezek kialakulásában nagy szerepe van az azonosulásnak is, mint pszichológiai folyamatnak.”
Persze, akkor észleled a kisugárzását, ha azonosulni akarsz vele. De egy pali hogy akarna már azonosulni egy nővel? Teljesen másról beszélünk. A két nem teljesen másként érzékeli az ellenkező nem kisugárzásait, és teljesen másként dolgozza ezt fel.
Egyébként meg valahol, talán itt leírtam azon elméletemet, hogy ha mondjuk…. 10 nőt összezárnál egy szobába egy hétre, akkor max. 3 jönne ki onnan, azok is véres karmokkal és fogakkal. Majd akkor pont egymás szépségét tudják megítélni, mi? Ppppfff… ugyanmár…. 😉
S most látom csak, hogy mennyire elsiettem a kommentelést, mert a végére egész komoly kis székfoglaló kerekedett ki belőle.
És még ha tudnád azt is, hogy ez most mennyire beleilleszkedett a pár órája zajló eszmefuttatásunkba, akkor néznél nagyot… 🙂
[Zaphod]: Hm, most menjek bele a nemek és a szexualitás pszichológiai mélyelemzésébe? Hidd el nekem, simán reflektál a bennem lévő férfi a nőkre, és a nőiességem kibontakozásához egy részről kell ennek a belső férfinak a reflexiója, amely életre hívja az azonosulás igényét. Ami ehhez szexuális impulzusként társulni tud, annak meg némileg bonyolultabb pszichológiai vonatkozásai vannak, ezért most nem kezdek bele. De ez nem von le értékéből annak, hogy egy nő, vagy egy férfi mennyire tudja megítélni a saját nemében lévőkről, hogy az jó pasi-e, avagy jó nő-e.
De nem erősködöm, legyen úgy, ahogyan Te szeretnéd. 😛
Ettől függetlenül maradok az eredeti véleményemnél.
Most a csajokkal értek egyet. Talán tényleg, ha két érdemes van közöttük. A többi gyengécske.
És Sir Artemonnak igaza van. Attól, hogy nem vagyok jó festő, még meg tudom ítélni, melyik kép jó. Még attól függetlenül is, hogy pölö adott esetben az a kép nem tartozik a kedvenceim közé. 🙂
Én valahogy tökre el tudom fogadni Zapi okfejtését, s ehhez csak egy picit kell megforgatni a történetet. Zapi felsorolt nőket, kikhez mindenki hasonulni kíván vagy kívánt a maga korában, hogy vonzó legyen a férfiak számára, még ha nem is mindig értjük, hogy ez, vagy az miért vonzó egy pasi szerint. De nincs ez másképp a férfiaknál sem.
Kezdetben vala a hős, hatalmas, erős, izmos férfi ideálképe. Akkor minden pasi kigyúrt testű tigris akart lenni, s még mindig tart ez a divat, viszont emellett kialakult egy másik igény a nőknél, egy lágyabb karakter is, s ennek tökéletes megtestesítője volt Tom Cruise, aki után olajat pisiltek a lányok. S mit ad isten, a pasik fejvesztve próbáltak megfelelni ennek a képnek is, miközben számos férfi felhúzott szemöldökkel értetlenkedett, hogy vajon a nők mi a frászt tartanak vonzónak, szexuálisan izgatónak egy ilyen puhányban. Most meg már kategóriája is van a lányos fiúnak, megkaptuk a metroszexuális pasit, tehát akinek ez a vonal bejön, már van miből válogatnia.
Az a legszebb, hogy még a meleg barátaimmal sem feltétlenül ugyanazokat a hím egyedeket tartjuk szexuálisan izgalmasnak, mert ahányan vagyunk, annyiféle dolgot tartunk szépnek.
Az viszont tökéletesen bebizonyosodott, hogy minden esetben a kínálat reagál a keresletre és nem fordítva. Pár száz évvel ezelőtt 80 kiló alatt egy nő szárazkórónak számított, hisz ki sem nézték belőle, hogy képes lenne kihordani egy gyermeket, nem felelt meg a kor nőideáljának. Akkor nem is jutott eszébe senkinek sem, hogy fogyókúrázzon, meg leszívassa a „felesleges” zsírját. Ma meg az olyan keskeny csípő a divat, amilyen max. egy alulfejlett 12 évesnek volt akkoriban. S mit tesz isten, a nők 0-24-ben sanyargatják magukat, hogy minél inkább megfeleljenek ennek a képnek.
Ami a gond, hogy mindkét nem, mikor a saját neméből kell megítélni valakit, a legritkább esetben tudja félretenni azt a késztetését, hogy rivalizáljon a másikkal. Automatikusan a vetélytársat látja a másik nőben vagy férfiban és rögtön a hibáit kezdi el keresgélni, hogy mitől nem is olyan szép, mint ahogy azt más, legfőképp a vágyott férfi látja.
Nem mondom azt, hogy a fenti fotókon szereplő lányok olyan nagyon bejönnének (pedig nem érezném magam hülyén egy nővel az ágyban), de ha a fejüket nem nézem, akkor tökéletesen el tudom fogadni, hogy a pasik mitől gerjednek rájuk, és miért nem rugdalnák le őket az ágyukról. Az megint egy másik kérdés, hogy akarnának-e együtt létezni velük hosszú távon. De nem is hiszem, hogy erről lenne most szó.
A jó nő az, akire a férfiak nagy többsége azt mondja, hogy demegbasznám, s mit ad isten, a nők időt, energiát nem kímélve sanyargatják magukat, csak hogy ők legyenek ezek az egyedek.
Az állatvilágban alfa hímnek és alfa nősténynek hívják ezeket, s bármennyire is felegyenesedtünk és megtanultuk használni a kést meg a villát az evéshez, ösztöneinkben nem sokban távolodtunk el attól, hogy a hím választja a nőstényt, s a nőstény is igyekszik a legpotenciálisabb hímet megszerezni magának a szaporodásra, s ennek érdekében mindkettő igyekszik maximálisan megfelelni a másik eszményképének, a többi, vele egy nembe tartozó egyedet pedig riválisként kezeli.
Szerintem a probléma forrása nem az esztétikum, hanem: Mi tévesen azt hisszük, ez itten egy „publicity”, azaz média-fotókat tartalmazó album, amit lehet fikázni, hogy „mijezmá'”. Ehelyett ez egy publikus magán fotóalbum, ami Zap (privát-blogger és hús-vér férfi)nem 18+ kategóriás képeit tartalmazza. Ami neki teccik. Ezt mindenki tegye helyére és hirtelen mindkét félnek igaza lesz.
Más: Zap, ezt a felugró tecső add-in-t nem tudod leírtani? Vagy szándékos? Köszi!! 🙂
Vanda!
Én úgy örülök, hogy kimondtad, mert gondolkoztam én azon, hogy kimondom, de mint tudjuk, képtelen lettem volna ilyen… diplomatikusan megfogalmazni az alábbiakat:
„Ami a gond, hogy mindkét nem, mikor a saját neméből kell megítélni valakit, a legritkább esetben tudja félretenni azt a késztetését, hogy rivalizáljon a másikkal. Automatikusan a vetélytársat látja a másik nőben vagy férfiban és rögtön a hibáit kezdi el keresgélni, hogy mitől nem is olyan szép, mint ahogy azt más, legfőképp a vágyott férfi látja.”
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! 😉
[Krisz]: Eszemben sincs letiltani! Örülök, hogy ráakadtam. 😉 Egyébként nekem nem ugrál, csak akkor, amikor hívom….
Firefox alatt folyton felugrik… automatikusan és ha „x”-et nyomok, akkor is újrakezdi :S
Vagy akkor rakjál be valami hallgatható zenét is 😛
[Zaphod]: Te most komolyan azt hiszed, hogy azért fikázom, mert rivalizálhatnékom van ezekkel a nőkkel??? Ne, már. Ennél azért én jóval előrébb járok az önismeretben, meg a magammal való békességben… Sértő, hogy egy kalap alá veszel azokkal a nőkkel, akiknek önértékelési gondjaik vannak…
Látom jól elvagytok itt a megfejtés keresésével… 🙂
Hát, akkor én is hozzátennék egy lapáttal.
A külső fontos. Aki ezt cáfolja, az hazudik. Nem tudom elfogadni, hogy amikor percekig méregetjük a sütiket, gondolkozva, hogy melyiket együk meg,persze csak a látvány alapján tudunk választani, mint ahogy az almából is a nekünk tetszőt visszük haza, akkor komolyan tagadjuk, a külső fontosságát a párválasztásban? Igen is számít. A párválasztás pedig a fajfenntartás ösztönével kezdődik. A pasi soha nem azt mondja egy nőre, hogy „de szeretném, ha Ő lenne a gyermekeim anyja” vagy éppen „de elvenném feleségül”. Nem. Azt mondja, hogy „demegb@sznám”. Már elnézést.
Alapvető evolúciós ösztön. Az állatvilágban nem egy fajnál halálig tartó küzdelem megy a szaporodás jogáért. A legerősebb kutya …ik mint tudjuk. A legerősebbet pedig a „legszebbnek” fogják tartani. Mert csúnya nem lehet, hiszen az nem vonzó. Tehát, aki sikeres – bármilyen téren – az lesz vonzó. Azonban a nem látható sikerességgel nem tudunk mit kezdeni, ezért a külsővel hívjuk fel magunkra a figyelmet. Mert az az első, ami szembejön velünk. Az az első impulzus. Leszarom, ha valaki okos, ügyes, ha nem vonzó számomra, akkor nem fogok vele kapcsolatot létesíteni. Már ha van választásom és nem vagyunk munkatársak pl.
A szépség pedig szubjektív, de befolyásolható a már említett módon. Hiszen ha sokat látunk valakit illetve pozitív visszacsatolást kapunk valakiről, akkor az változtatja a véleményünket. Egy pasi soha nem fogja női szemmel látni a többi pasit, ahogy ez szintén igaz a nőkre is. Hányszor hallottuk, hogy nem értjük azt a bombázó csajt, hogy mit keres azzal a béna pasival. És nem mindig a pénz áll a háttérben…
A nemek közt igen is van rivalizálás. Komolyan higgyem el, hogy ha van egy jó pasi, aki bejön egy csaj társaságban mindenkinek és az kiválaszt egy csajt, akkor a többi nyugodtan konstatálja a döntését és belenyugszik? Nem hiszem… Ez persze igaz a pasikra is!
Miért is fikázunk valakit, ha nincs dolgunk vele? Miért lenne valakinek önértékelési gondja, ha rivalizálna? Ez ösztön, ami zsigerből jön. Lehet tudatosan kontrollálni, de ahhoz fel kell ismerni, hogy éppen az történik.
Magas önismerettel nem foglalkozok olyan dolgokkal, amivel nincs dolgom. Nem kell megérteni, hogy a másiknak miért tetszik valami, attól, hogy nem értesz vele egyet, még működik a dolog.
Mindkét nem ismeri a másik viselkedéseit. Miért akadunk ki azon, hogy másképpen látjuk a világot? Nem új keletű dolog, hogy a pasik meg akarják fektetni a csinos nőket…
Csinos meg attól lesz, hogy a többség csinosnak, szépnek tartja. Egyenlőre a pasik határozzák meg, hogy melyik nő szép és csinos, és nem a csajok, mint ahogy a csajok döntik el, hogy melyik pasi néz ki jól és nem a férfiak…
Üssenek agyon, de sehol nem látok olyat, hogy „Sir Arthemon rivalizál”…
Amúgy meg csatlakoznék az előttem szólóhoz.
Van az ösztön és van a neveltetés, szocializáció, önismeret.
„Stresszhelyzetben” elsőként zsigerből, ösztönből reagál az ember, s csak aztán jön az, hogy tud-e rajta uralkodni, avagy sem, s hogy ha tud, akkor miként…
A rivális egyed megpillantásakor azonnal felméred, hogy az potenciális vetélytárs-e vagy csak egy másik nőstény, hímpéldány a fajtádból. Ez nem tudatos, hanem ösztönös. S csak eztán jön az, hogy ezt lekezeled tudatosan is. Többnyire fikahegyek következnek, s csak kevesek ismerik el a másik erényeit.
Ha az azonos nemű egyedek nem rivalizálnak egymással, akkor hogy lehet, hogy évtizedes barátságok dőlnek meg azon, hogy két pasi ugyanazt a nőt akarja megszerezni magának, vagy a cuki barátnő rámegy a „legjobb” barátnőjének a palijára…?!
Az is jól megfigyelhető, hogy adott társaságban azért alakulnak ki klikkek, mert két vezéregyéniség a legritkább esetben képes „szövetségre”, a gyakoribb az, hogy megosztják az embereket maguk körül és rendszerint nem kedvelik egymást.
[Vandál]: Jó, de egy autókiállítás képein szereplő csajok esetében hol áll fenn a.) a stresszhelyzet; b.) hogy a pasim ráhajt a nőre, ezért rivális; c.) az a pasi hajthatna rá azokra a nőkre, aki engem is érdekel ilyen szempontból???
A másik, hogy a szépség, kontra „de meg basznám” két teljesen eltérő tudatállapotban megélt minőség. A megbasznám az megszerzés, a rivalizáció fajfenntartási ösztönkésztetés, a túlélésre megy, tehát az alap szükségletekhez tartozó ösztönkésztetések. A szépség érdek nélküli tetszés, semmi köze a fajfenntartáshoz, mivel esztétikai szükséglet, amely mint olyan, növekedési szükséglet, és fényévekre van az alapszükségletektől A szépség élménye arról szól, hogy a szép dolog és a befogadója között létrejön egy kapcsolat, amely a befogadót megemeli, energetizálja, és a szépség élményén keresztül közelebb viszi a nyitottság, a a határnélküliség állapotához, és a kiteljesedettséghez.
A fenti hölgyek közül – ha a teljes nőt nézem, arccal, fejjel, stb-vel együtt, és nem csak testeket -, akkor továbbra is fenntartom a véleményemet, miszerint bizonyos nők engem hozzá tudnak kapcsolni a teljesebb létezés élményéhez, és a nőiesség komplexebb megéléséhez, energetizálnak, életre hívják bennem a férfias oldalamat, ettől komplexebbnek élem meg a létezésemet, míg más nők meg elrettentenek, hogy mennyire nem természetesek, és mennyire nem tükröznek összhangot és szépséget sem magukkal, sem a kisugárzásukkal, és ettől nem jelenik meg bennem esztétikai élmény. Ha szaporodási ösztönök szintjén szemlélném ezeket a nőket, biztosan oda jutnék, ahova Zaphod. Az már más kérdés, hogy Zap ha nőt lát, szaporodhatnékja van, én ha nőt látok, esztétikai élményeim vannak.
És ha már esztétikai élményről beszélünk, ennek szükségletéhez semmi köze nincs a szexuális és a fajfenntartási ösztönökhöz. Ha egy férfi úgy reagál egy nőre, hogy „de megdugnám”, akkor nem a szépség szinten reagál rá, hanem egy másik ösztön szinten. Ilyenkor is energetizálva van, de nem igazán az esztétikai szükségletei terén. 😛
Ebből fakadóan a „jó nő” kritériuma elég összetett, és szerintem azon ne nyissunk vitát, hogy most nekem mint nőnek nincs dughatnékom egy szép nővel, de szépnek tartom, vagy van dughatnékom egy nővel, ezért még szebb nőnek tartom, vagy nem tartom szépnek, ezért meg sem dugnám, vagy eleve nem dugnék nőkkel, ezért egyiket sem tudom szépnek tartani, és a többi, mert ennek a fentieket illetően nincs jelentősége. Ha csak nem kötelező a „jó nő” kategóriájában az, hogy megdugnám, és szép is, ezért esztétikai élményt is nyújt nekem, tehát eleve minden ösztönszinten hat rám.
Nagyon le akarjátok redukálni az ember működését ilyen ösztönszintekre, meg fajfenntartás, meg hormonok szintjére, de ez nem így van. tapasztalhatóan nem így van. A többi kérdésre, hogy mitől állnak elő az emberi kapcsolatokban a nők közötti rivalizációs helyzetek, meg oldalakat lehetne fejtegetni, és akkor még nem érintettük volna a szaporodási ösztönök szintjét.
Én sajnálom, hogy az embert csak ennyinek ítélitek meg…
No, ajánlom magamat, a részemről lezárva a téma.
Nem tudom neked melyik jön be a 10-ből leszűkített 2-ből :o), ha én pasi lennék, akkor nekem a 19-es képen szereplő lány. Természetes hosszú haj, bőrszín (nem narancssárga szolis), saját mell, feszes test, szép arc még ízlésesen festve. Ha élőben is olyan a kisugárzása mint képen, akkor ájulásig….:o) Mondom mindezt heteroként, mert igazad van, női testben másképpen gondolkodom. Ó, hány pasi nem értette okát az én rajongásaim alanyai iránt sem?! 😀
Én már csak annyit fűznék hozzá, hogy minden nő életében eljön az az életkor, amikor mindenkit szépnek lát, akinek feszes a bőre és még nem adta meg magát a teste a gravitációnak.
Én szépnek látom az összes csajt a képen. :-)))) A következtetés önállóan levonandó.:-)))