Átbillenés? Hhüümmm….

Figyel, én a gravitációt, és annak hatásait két keréken fedeztem fel, és ennek bizonyítékai örökre a testemen hordozom, mementóként. Amikor jött valami húzós szitu, akkor két dolgot tudtál egyszerre.

• Az egyik az, hogy ebbe nem kellett volna belemenni, szóval, a sorsot ki kihívja maga ellen, azt az esetek nagy részében pofán verik. Ez tény, nem kell többet írni róla.
• A másik az ima, vagy remény, vagy hívhatod bárminek. Méghozzá azért, hogy át ne billenj.

Az átbillenés egy nagyon fontos pont, mondhatni a kés éle. Nem, a kés éle egy hülye hasonlat…. Tehát az átbillenés az a „most ezt a szitut tudtam irányítani, és ez lehet szerencse, véletlen, rutin, vagy akármi”, vagy „kicsúszott a kezemből az irányítás, és sodródom arra, amerre visz a gravitáció, a lendület, és minden egyéb fizika által leírt törvény, mivel megmagyarázzák a gyászolóknak, tulajdonképp miért is tört ki a szeretett gyermekük nyaka”. De természetesen az átbillenésre lehet milliónyi példát hozni az élet milliónyi momentumából, csak elsőként a bringa jutott eszembe, mert az nagyon fáj. És a lényeg az, hogy egy húzós szituban, a megdöglés, és nem megdöglés billenő pontját nem lehet elfelejteni. Érzed, ahogy egy pillanat alatt az adrenalin berobban az ereidbe, és beég az agyadba az egész történet.

Én azt látom magyarországon, hogy most érkeztünk el az átbillenés pillanatába. Amikor már nem tudod, hogy a szitu irányítható e, vagy sem. Sorba indulnak el olyan, önmagukat gerjesztő folyamatok, miket úgy néz ki, hogy …… ha optimista vagy, akkor azt mondod, meg lehet állítani, ha pesszimista, akkor pusztulást jósolsz, de ez csak egy elszórt közhely, mert inkább kimondod, hogy fogalmad sincs, mi fog történni, minthogy belenézz a történelembe, és okosan rábólints, igen, az emberi természet olyan, hogy mostan beesünk az árokba, és nem az a kérdés, hogy fájni fog e, hanem hogy van e az árok alján egy szikladarab, mi szétzúzza a koponyánkat.

Itt van pl. öngerjesztő folyamatnak a bankszámlák nyitása az országhatáron kívül, miről hallasz a saját környezetedben, és jelenleg piszok mértékben cikkezik róla a hazai sajtó. Bent hagyod a banki megtakarításod, vagy kiviszed, sőt, kiutalod ezentúl az összes bevételed? Jelen esetemben erről szó sincs, mert az év utolsó előtti napján elköltöttem mindent egy tükörreflexes, magnéziumvázas csodára (most megsimogattam vigyorogva), szóval felőlem fagyaszthatnak, már leszarom.

Dilemma, minek nincs „jó” megoldása. Ha kivisszük, akkor 100%, hogy összedől itt minden. Nem kell ehhez 5 diplomával rendelkezni, hogy megértsd. Ha a bankok roppannak, akkor nincs megállás. Ha a tőzsde dönt be, a magyar politikusok – szóval, viktor – ostobasága miatt, akkor bukod a bent lévő pénzed (talán csak egy időre), mint ahogy buktad a nyugdíj megtakarításodat (én még nem). Tehát, vagy ő (ők), vagy mi? Mered e megvárni a változásokat, legyenek azok bármilyenek, vagy te viszed be a KO-t, méghozzá magadnak.

Viktor helyében most nem lennék. Amíg a zemberek kimennek az utcára, addig nincs baj. De tényleg nincs. Pár 10ezer ember kidzsal az operához, ott üvöltöznek, na bumm… Akkor van baj, ha ezek az emberek, illetve ezen emberek családja, barátai, egy hitet valló társai, ezekkel szimpatizálók átürítik a kasszát a határon túlra. A hírek azt mondják, hogy elindult kifelé a pénz. Kis emberek, kis pénze. Sok kis ember kis pénze nagyon sok pénz ám… Öngerjesztővé válik azzal, hogy jönnek a hírek, a határ menti bankok nem bírják a rohamot, megírják a blogerek, megosztják a megosztóhelyeken, futótűzként terjed, majd kitör a pánik, vagy egy pár hét után lecseng, és érdektelenségbe fullad a történet.

Nemhogy viktor helyében nem lennék most, de magyar ember helyében sem….