All in!

Már nem szeretem a pókert.

Este fél nyolctól, fél tizenkettőig ülsz egy asztal mellett, kapod a lapokat sorban, zsetonjaid összege jobban hullámzik, mint a tőzsdeárfolyam, egy szokványos hétköznap. Figyeled, hogy ki, kit akar megvezetni az asztal mellett, milyen trükkökkel próbál terelni, néha megfogsz egy blöfföt, de azokból is a leghatalmasabbakat, legátlátszóbbakat, majd megunod az egészet, és egyébként is mehetnéked van, hiszen azok, kiket ott ismersz már kiestek, és sorba mondod: All in!

És mintha játszanának veled az égiek, mert nyersz. De nem sokat! Nem jók hozzád ott fönt a póker istenei, csak meg akarnak szopatni. Pont annyit, hogy beültetnek a főasztalhoz, és ott megalázzon valaki egy szánalmas, nyomorúságos hetessel, mi természetesen riverre jön fel, csak azért, hogy jobban fájjon.

Régen megvolt az izgalom. Vajon megadja e a blöfföm? Vajon hogy tudok belőle még több zsetont kicsikarni? Most miért dumál arról, hogy nem lát a piától? Ki veszi ezt még be? Most minél több embert próbáljunk behúzni a partiba. Most minél kevesebbet, és végezzünk hamar.
Mára minden elmúlt. Inkább hallgatom a sztorikat, minthogy a sztorik részese legyek. Viszont egyetlen egy előnye van ennek. Nem az érzelmeim lesznek nagyrészt a döntéshozók, mert azokból nem sok van. Legalábbis olyan, mi a pókerhez kötődik.

Viszont sosem gondoltam, hogy nő ennyire meg tud vezetni. Szőke ……. most esett le valami….. (sic!)
Szóval, ha leül egy szőke, copfos kiscsaj az asztalhoz, tök szerényen, ki mellesleg profilból úgy néz ki, mintha most lépett volna ki a Simpson család valamely epizódjából (csak nem sárga), akkor abból még nem kell semmiféle következtetést levonni. Egyszerűen csak egy új játékos van az asztalnál. Ellenkező esetben, baromi sokat fogsz neki fizetni.

Semmiféle lecke nincs ingyen a pókerasztalnál…