Egyszer, mikor eljön az idő, és valaki ad esélyt arra, hogy valami extrém körülmények közepette megkérjem a kezét, és ennek következményeként születik majd egy gyermekünk, ki pasi, akkor az első, mi tananyagként fog szerepelni serülő életében, az a Dirty Jobs, vagyis a Piszkos Munkák lesz.
Gondoltam, hajnali 5 felé már eleget aludtam – miért is többet, hisz rövid az élet – így hát ismét láttam, ahogy Mike Rowe miként kúszik-mászik a szarban, mocsokban. Szerintem a mai világunkban az egyik legfontosabb sorozattá vált, mi ismeretet terjeszt. Főleg itthon, hol a kétkezi munka a rendszerváltást követően egész egyszerűen ciki lett. Már lassan szégyenérzet nélkül ki sem lehet mondani, hogy valaki szakmunkásképzőt végzett. Ha nincs min. egy diplomád, és nem tudsz valami idegen nyelvet, akkor az gáz. Mindaddig gáz is lesz, ameddig tök természetes az, hogy melegvíz folyik a fürdőszobában, hogy bemegy az ember egy bevásárlóközpontba, és az áruk tömkelegével találkozik, hogy eltűnik a kukába kitett szemét, tankolhat az autójába, vagy megérkezik a levele a postaládájába. Baromi érdekes még az is, hogy pár száz km-el odébb, hol nem ilyen hírtelen érkezett a nagy büdös demokrácia, mennyire másképp ítélik meg azt, amikor az ember gyermekének bizonyítványa van arról, hogy ő ért valami mesterséghez. Tud ácsolni, képes fémet megmunkálni, vagy ő süti a kenyeret. Mert ezek nélkül a sok diplomás, egyetemet végzett ember lehet nagyon fázna, éhezne, és egyébként is roppant kényelmetlenül érezné magát a barlangokban.
Szóval, gyermekemnek tudnia kell, hogy mi és miből készül, hányan mocskolják össze magukat azért, hogy neki kényelmes élete legyen, és ezeket az embereket zsigerből tudja tisztelni.
