A Zen – Útvonalajánló, vagy valami hasonló

Ésakkorindulunknyaralni! Balatonra. Bevanmindenpakolva? Mit hagyunk itthon? Készülj már, ott fogunk állni a dugóban, basszus!
És akkor elindul a menet. Az indulást követő 3. percben előkerül a rántott húsos szendvics, felkanyarodás a pályára, majd a 45-ös kilométerkőnél STOP, valami barom lezúzott négy ártatlant, vagy épp egy égő BMW áll a leállóban. Mindegy is, a feszültség nő, elhangzik mindenkinek az anyja, aki min. 100 kilométeres körzetben él, született, vagy valaha megfordult. Majd leesés a pályáról, jönnek a faluk, meg a “Mit csinál ez a hülye?” és társmondatai. Szállás, vagy nyaraló elfoglal, mindenki hót ideg, nyit a sör, majd az ájulás, párnák közé. Nehéz nap volt.

Van neked egy útvonal ajánlatom!

Merthogy az van – hiszed, ha nem – az ország csak egy nagyon keskeny sávja szól az autópályáról, és környezetéről. Ott van mögötte egy varázslat, és aki azt még nem látta élőben, az tulajdonképp élete élményét hagyta ki, és a bónusz, be sem kell hozzá fizetned utakra, elő sem kell venned az útleveled! Nyitott szemre és lélekre van szükség, azzal pedig mindenki rendelkezik, csak nem mindegy mennyire nyomta el magában.

A patriotizmusom

Az én patriotizmusom nem engedi meg, hogy elvakulva láttassa velem a történelmünket. Nem engedi, hogy zászlók, és jelvények közé szorítsam magam, nemzeti érzelmekkel túlfűtve. Nem enged csatlakozni egyoldalú látásmódhoz, elzártsághoz, megmásíthatatlan eszmékhez. Mind, ki ezekhez csatlakozik, az én szememben egy sima náci, aki riaszt, akitől félek, hogy a világlátásának hangzatos érvei áttörnek egy vékony gátat, és elindul a pusztítás, megsemmisít minden maradék jót, ebben a világban. A történelem során megtörtént többször, köszönöm, de én nem akarom átélni!

A bolygón egy pár pillanatba sikerült már belevesznem. Amikor a helyszín, a pillanat, a befogadásra való hajlam egyszerre passzolt, amikor annyira mélyre ment a sztori, amennyire csak bírt. Akkor elszorul mindened, és feltör az érzés; megérkeztél! Van ebből cirka 5. Öt olyan helyszín a bolygón, ahol elvesztem.

DE!

Úgy 20 éve járom a Balaton-felvidéket, a Bakonyt. Nem jártam mindenhol, de nem találtam hozzá mérhető csodát, eddig. Érzelmileg annyira közel áll, mint semmi más. Ültél a homokban, és láttad magad előtt, ahogy 3000 évvel ezelőtt ott nyüzsögtek körülötted a kereskedők, megálltál végeláthatatlan parton, az óceánnal szemben, egyedül, és belehaltál, álltál hegytetőn, és bőgtél, mint egy gyerek, amikor felhangzott az ima, ami körbesöpört a világon. De amikor végigsuhansz a dombok között, amikor felbukkannak a csöpp faluk, a lejtős, hegytetős apró utcácskákkal, ahogy virágzik, él minden, ahogy csapódik a fény, száll a por, akkor elkezdesz nevetni. Itt tudsz. Boldog vagy, és ez a pillanat annyira ritkán jön elő, hogy számolni tudod a kezeden.

Itt minden igazi. A táj, ahogy az évmilliárdok alakították a felszínt, az építészet, ahogy a természet vissza akarja venni mindazt, amit az ember magának használna. Az életed 90%-ában minden más hamis. Ide megérkeztél.

Szóval, pl. menj erre:

Főbb pontok a navihoz: Vértesboglár – Bakonyszentkirály – Zirc – Ajka – Úrkút – Kapolcs – majd eshetsz le az északi partra, és ilyen helyeket láthatsz:

Váltják egymást a nem fér el két autó egymás mellett típusú úttalan utak, a tükörsima hegyi aszfalttal, ahol észre sem veszed, hogy dupla sebességgel vetted be a kanyart, mint az „ajánlott”. Az útvonal csak ajánlott, fogod a térképet, ráböksz random helyekre, és hajrá! Ha nem akarsz megállni 20 percenként – mert azt a romos cuccot mindenképp meg kell örökíteni, és amúgy ott az a …. – akkor cca. 4-5 óra alatt végigjössz a kalandon.

JAh, igen, és hogy mivel

Pppfff… Mivel a Totalcar megint kidobott egy anyagot arról, hogy mit NE vegyél, így hozzá kell ezt csapnom. Habár, ebben az országban ilyet tök felesleges írni, hiszen a nép tulajdonában – jobb esetben – egy autó van, azt is addig használja, míg szét nem hullik (magyarország fejlődik, rulez!) , de azt kell mondanom, hogy ilyen utakra egyszerűen nem tudok jobb autót, mint egy Mini Cooper S. Ez az autó nem arra lett gyártva (nem is arra veszik azok, akik nem egy kelet-európai országban élnek, és gombokat keresnek havonta), hogy városban araszolj 120 ezret, mert elpusztul. Cca. 1,5 milliót költesz a szervizére, és ott még nem ér véget a buli. Ez arra jó, hogy bent legyen a garázsban addig, míg hétvégén AUTÓZNI lesz kedved, és akkor sehol nincs kérdés.

Mész a pályán, útlezárás, építkezés, 80-as tábla. Mindenki megy el melletted kilóhúsz, kilónegyvennel, te csak hátradőlsz, és röhögsz. Menjetek!

Csöpp korunkban – mi olyan rég volt, hogy már úgysem büntetnek érte – egy Bp. / Balaton út megtételét percekre számoltuk. Aztán felnőttem (egy kicsit), és leesett (meg két autó is elveszett, és senkinek nem sikerült meghalnia közben), hogy mikor, minek, és hol a helye, ha autóról van szó.

Majd leesel a pályáról, jönnek a hegyi utak, és az első kanyarnál rálépsz a fékre. Ekkor megállapítod magadban, hogy gecire megöregedtél, felröhögsz, és többé csak akkor fékezel, ha tényleg kell is, vagy beérsz településekbe. És az autó még akkor is minden szarból kihúz, ha egy béna fasz vagy, vagy épp elmerengtél a tájban. Mindeközben azok, akik eddig suhantak melletted – mert ők gyorsak, és bátrak – már nem tudnak hova visszakapcsolni az emelkedőn, és inkább előreküldik az asszonyt, nézzen be a kanyarba, jön e valaki.

Verdikt

Sajnálom, ha a nyaralásod, annyiról szól, hogy megtedd a kép pont közötti távot a leggyorsabban, mert hidd el, ha ebből a rántott hús alakú szerencsétlenséghalmazból – amit Magyarországnak hívnak – kivonjuk a rendszert, a nacionalizmust, a harácsolást, és azokat, akiknek semmi nem jó a életben, ez egy elég jó hely, ami felfedezésre vár, és mivel neked is csak egy életed van…