… hetek óta most fordult elő először, hogy Zap 6 óránál többet aludt, egyhuzamban. Tehát, nem ájult be az ágyba éjfélkor, és nem ébredt hajnali fél háromkor – az utóbbi időkben már – a fejét fogva, néha-néha őrült felhörrenéssel, azon gondolkozva, hogy akkor most mi is legyen… A hosszútávú, napi 2-3 órás, szakaszos alvások sok mindenre vannak hatással az ember életére. Gyakorlatilag szétkúrod a saját, és a környezeted életét is, és valljuk be, ez nem éppen nyerő sztori, hacsak épp nem erre hajazol.
Nem aludni rossz dolog. Vannak, kik ilyenkor elkezdenek nagyot mondani, mint pl. „a te korodban én…”, vagy a „nekem másfél óra is…”, és sok-sok hasonló faszság szokott ilyenkor elhangzani, viszont ezek nagy része
- vagy a pácienssel nem történt meg
- vagy megtörtént, de a páciens másnap nem kelt ki az ágyból
- vagy a páciens tökhülye, rohadtul idegesítő, és azt gondolod róla, hogy ha nem fogja magát kialudni, akkor lerúgod a fejét
A nem alvásra vannak szerek, mik elnyomják azt a baszást, mi benned pörög, és ami miatt nem tudsz elaludni, vagy ha mégis sikerül, akkor ahogy elszámolsz háromig, már fel is ébredsz. Ezekkel csak az a probléma, hogy nem oldanak meg semmit helyetted, szóval a szert nem küldheted el az önkormányzathoz, hogy intézzen el neked dolgokat, nem írhat meg egy elemzést helyetted, nem tárgyalja le az elkövetkezendő időszak letárgyalni valóját, nem beszél ügyfélszolgálatosokkal (már-már könyörögve), tulajdonképp semmit nem csinál, csak lekapcsolja a villanyt úgy, hogy a villanyóra ezt észre sem veszi, egy pillanatra sem lassít.
A nem alvásnak az a következménye, hogy már utálnak. Ez nem baj, mert senkit nem szerethet mindenki, az viszont igen, hogy ha a túloldalon állnál, akkor te is utálnád magad, és azt mondanád, hogy ha ez a pali nem alussza ki magát, akkor egy pillanat múlva lerúgod a fejét.
A nem alvásnak hosszútávú következményei is vannak, ugyanis azok a dolgok, mik idegesítettek, még mindig idegesítenek, tehát elég lassan tisztul ki a kép az életről a világmindenségről, meg mindenről. Bónuszból rájössz arra, hogy mennyi minden van, amit eddig meg kellett volna tenned, de nem tudtál, ugyanis az utóbbi hetekben szinte csak ültél a fontos dolgokon, kezeddel megtámasztva a fejed, magad elé révedve – mivel szellemileg lerokkantál – azt meg nem lehet egyik napról a másikra bepótolni, szóval ezt így tudatosítva, azon a határon billegsz, hogy holnaptól megint nem alszol.
Noh, ez van mára, ünnepeljünk, majd menjen mindenki a dolgára.