A legfrissebb híreinket olvashatják – Tudok járni!

…meg ülni, meg feküdni, meg létezni ismételten, és ezt a hírt csak akkor tudod magadévá tenni, ha neked is összejött már ekkora siker az életedben.

Szóval, a kocsiból ne emelj ki két 30 kilós szatyrot egyszerre, ébredést követő pillanatodik percben, mert az fájni fog. Abban a minutumban tudtam, hogy baj van. Én igazán próbáltam azt hinni, hogy nincs akkora baj, de a baj csak jött, csak jött. Majd ki az AMTS-re(ra), és ott már biztos voltam benne, hogy a baj nem kicsi, ugyanis minden egyes mozdulatot követően (el nem tudod képzelni, hogy a hátadon lévő izomcsoportok mennyi mozgást végeznek a mindennapokban) sikkantanom kellett egyet.

Tök poén a buli. Mozdulsz, majd azzal a lendülettel egy éles fájdalom hasít beléd, mire összerándítod azokat az izmokat, miktől rándultál, minek következménye, hogy az összes levegő kiszökik a tüdődből, szóval nem jön a lég addig, amíg el nem lazulsz a következő rándulásig, mi az elkövetkezendő 30. másodpercben biztos megérkezik. Nyammi….

Mindennek a következménye az, hogy ülni max. egyenes háttal tudsz, de azt is pillanatokig, a fekvésre megtalálni a pozíciót tovább tart, mint egy kérész élet, de szarni rá, mert miközben keresed, addig jól kisírod magad, eközben meg az idő irreleváns tényező. Voltaren kenőcs volt itthon, és azon gondolkoztam, hogy mindjárt leszarom a „külsőleg” figyelmeztetést, benyelek belőle egy adagot, hátha… Naszóval, 48óra, és bázi sok kenőcs hatására azt kell mondanom, ismét tudok járni. A maradék tompa fájdalmat már magasról röhögöm ki, mert az már vicc kategória…