Ezen a héten kétszer is beestem egy értekezletnek nevezett szájtépésre, hol mindenféle érdekek ütköztetése volt napirenden.
Ül velem szemben egy csaj. Kb. annyi fogalma van a cég konkrét működéséről, hogy azt megjegyezte, nem szabad átmenni az automatikusan nyíló bejárati ajtón futva, mert beveri az orrát. Viszont roppant sokat keres, sokat tárgyal, van neki szolgálati autója is, és hát mindezért roppant fontosnak érzi magát. Ő tudja a tutit! Mindenről…
A nő, amikor hatalmat érez a kezében. Vicces a sztori. Egyszer dokufilmet kéne készíteni erről az embertípusról. A viselkedéséből, hanghordozásából, komplett metakommunikációjáról. Főleg akkor, ha észreveszi – és miért is ne érzékeltetném? – , hogy nem veszik komolyan. Csak egy újabb hülye picsa, ki beragadt egy céghez pár évre, és már bent van az önéletrajza több helyen, hisz nehogy már megrekedjen a felfelé ívelő karrier.
Próbálom elképzelni a csajt a hétköznapokban. Milyen otthon? Milyen a pasijával? Mennyire vetkőzi le azt a magára erőszakolt álarcot, és ez mennyire sikerül? Vagy az álarc már nem is álarc, hanem szervesen beépül az életébe az „én fontos vagyok, tudjátok meg”?
Ha igen, akkor jósolni nem nehéz. Hiszen rendszeres látogatója különféle társkereső oldalaknak, hol vadászik a nagy Ő után, de mindig csak az a vége, hogy a pasik köcsögök. Elmegy a csajokkal dumálni, vásárolni, egyre keserűbben nézi, ahogy egyikük-másikuk párt talál, házasodik, születnek a gyerekek, viszont ő még mindig leragadt, még mindig nem jött el az igazi, pedig annyit, de annyit próbálkozik. Amikor a nap végén pedig belenéz a tükörbe, már észre sem veszi, hogy egybeforrt az álarcával. Nem benne van a hiba, az ő élete tökéletesen irányított és tudatos, viszont rohadt a világ, hiszen 34-38 éve egy normális pasit sem voltak képesek világra baszni, legalábbis 1000km-es körzetben… Azért néha vannak őszinte pillanatai neki is. A kádban, egyedül, egy üveg bor után eltörik a mécses, és legalább 12 másodpercig tudja, hogy mi a baj, és ez nem ott kint keresendő. De egy gyorsan elmúlik, hisz a show nem állhat meg, nem azért küzdötte végig az iskolákat, állásinterjúkat, nem azért tiport felfelé, teremtette meg egzisztenciáját igen fiatalon, hogy mindezt sutba vágja.
Nehogymár…
Gyomorforgató ez a műanyag világ.
Hhmmmm….
Tudod, hogy mit mondanék erre, de ha valaki magára ismert, dobjon egy mailt, és neki is elmondom, hogy mi a megoldás. 😀
Te itten most a dugásra célzol? 😀
Ahh, sajna nem. Már célzás szinten sem jut eszembe ilyesmi… :U
Ilyen hülye, műanyag világ van. De nézzük a jó oldalát. Legalább nem öröklődik tovább a génkészlete. Akkor kezdenék aggódni igazán, ha még gyereket is szülne.
Ja, amúgy tegnap bent ültünk a Puzsér Corvin moziban tartott műsorán. 10 filmet vettünk át a 100 legjobból, és a 10-ből legalább 9 szólt arról, hogy mekkora önbecsapás, kondicionált agymosás, szerepjáték és hamisság áldozatai vagyunk, és aki hagyja magát áldozattá válni, az vagy dögöljön meg, vagy megdöglend azok által, akik nem hagyják magukat. Viszont az is igaz, hogy sok lúd, disznót győz. Erre példa az Amerikai szépség.
Te beültél Puzsérra?
És eztet itt le mered írni?
Hát nem olvasol te Zzzzuuuppp-ot, bakker?
https://zzzzuuuppp.hu/2011/02/24/kedves_puzser_robert/
😀
Te, én beültem. Szülinapi ajándék volt B.-től. Régen hallgattuk a rádióműsort, és tetszett nekünk, mert sokat tudtunk ennek kapcsán beszélgetni.
Puzsérral nem kell feltétlenül egyet érteni. Nem is ez a célja a műsornak. Számomra gondolatokat ébreszt, és kiemel az átélő szempontjából egy külső megfigyelőjébe, miközben segít megőrizni a szubjektivitásomat. Puzsér provokálja ezt az emberből, és szerintem ez a lényeg, és nem az, ami az ő saját véleménye. Emellett sok érdemi információt adnak hozzá egy-egy filmhez, főleg a vendégei. Ezért meg külön megéri hallgatni őket. Puzsérral tudni kell „bánni”, mind hallgatóként, mind vendégként, és akinek ez sikerül, az sok dolgot kivehet belőle. Lehet, hogy a nárcizmusa miatt nem könnyű elviselni a személyiségét, a stílusát, a megrendíthetetlen álláspontjait, de ennek nincs jelentősége, ha azt vesszük alapul, ez még mindig jobb szombat esti program, mint tévézni, vagy elmenni egy bármilyen mai szórakozóhelyre. Tudod milyen régen nem voltam olyan helyen, ahonnan ugyanazzal a lendülettel ne fordultam volna legszívesebben vissza az ajtóból? B.-vel meg egy csomó dologról tudtunk ennek kapcsán beszélni. Nem könnyű egy közgazdásszal lógusként.. 😀
Respekt! 😉
Nem esett le, hogy a pali felhasználható pár-kapcsolat szellemi felfrissítéséhez. Így már tiszta, és ott a pont! 😉
http://care4properties.co.uk/2015/08/sell-your-house-fast-in-leeds