37 nap, bakker! Beírtam a keresőbe, hogy mi az, amit 30 nap alatt meg lehet tenni, erre a gyökér google (mennyire gyűlölöm, azt nem hiszed el…) első 10 találata arról szólt, hogy mit tegyek a feszes seggem érdekében. Komolyan mondom, ez lenyomata ennek a nyomoronc világnak, hol 37 nappal többet dolgozom, mint amennyit egy normális embernek dolgoznia kellene, és ahol az a legfontosabb téma, hogy miként építsük vissza seggünk feszességét. Anyám…. Ne zabálj, bazdmeg, azt kész. Megoldottam.
Dagadt seggről jut eszembe a főnököm. Órákban számolható az a pillanat, hogy elküldjem a francba, rábasszam az iroda ajtót és távozzak a munkahelyemről, ahol 37 nappal dolgozom többet a kelleténél. Ezt az intervallumot – ha lehet annak nevezni – azzal tolja ki, hogy bejelenti, nem jön be dolgozni, én meg szarok rákérdezni, hogy miért, mert a végén még azt hiszi, hogy hiányzik, és eme megállapítás a lovas, átesős, túloldalas kategóriájába esne.
Amúgy van a világnak olyan féltekéje, hol harminchét nap alatt házat építenek fel, tudtad? Egy otthont. Ami részemről teljesen, sőt, totálisan érdektelen lenne, mert szinte csak aludni, dolgozni, meg néha enni – néha: szóval nem kell leadnom a seggemből, köcsög! – jutok oda, ahová be vagyok jelentve, azokat a filmeket, meg sorozatokat amik becsúsznak hetente, akár egy aluljáróban, vagy egy parkolóban is le tudnám követni, és pókerre is találnánk más helyet, de mivel évi 37 nap nyugsággal kevesebb van a számlámon, így az otthon építése, megszerzése, totálisan bezuhan az érdektelenség mindent elnyelő mélységeibe, mi zavarna, ha lenne rá időm. 37 napom…
Ez több mint egy hónap, basszus! 888 óra, amikor egyáltalában nem kell(ene) foglalkozom azzal, hogy akkor most induljak el ebbe a szemét kuplerájba, hogy küzdjek a rendszerrel (ellene), hogy szellemi környezetszennyezésben töltsek el 8-12 órákat, majd ezt követően hazaessek, és ne legyen energiám semmire, de nem azért, mert szenet lapátoltam egész nap a kazánba – mivel az egy rendes, és becsületes munka, ahol joggal, és okkal fáradsz – , hanem mert ebben a pocsolyában létező sok buta, ön-tudatos-létre-alkalmatlan lény között kell folyamatos jelleggel fellapátolnom magam a felszínre levegőért, és ez kibaszott sokat vesz el abból, miből nincs sok. Energia. Zap energia-megmaradási törvénye a következőképp állítható fel: Az idiótákból sugárzó negatív energiahullámok – mivel nem képesek megmaradni a kibocsátó alanyban, szóval ugat, cselekszik, lélegzik – átterjedését (ütközését) alanyunkba csak némi kávé, és dohány termék képes elterelni az univerzum azon pontjaira, hol majd egyszer veszélyes tulajdonságú csillagok alapanyagaiként rombolják tovább a végtelent. A maradék sötét anyag alanyunk szervezetében gyülemlik, s mivel továbbadni nincs pofája, és egyre kevesebbet is ír, hol csak a nyelvtanfetiszistákat kínozza, meg egy-két érzékeny lelkületű kereszténydemokratát – akikért nem kár – így a sok szar benne ragad vizsgált személyünk egyre elhasználtabb szervezetében, mi belülről olyan örvényeket kelt, mik egyre-jobban akadályozzák abban, hogy ember maradjon, vagy legalábbis a lehetősége meglegyen embernek lenni/maradni, ki nem azzal tölti minden idejét, hogy egy kibaszott multi csicskája legyen +37 napban
Pont
Na, most az van, ha terapeuta, shrink, vagy az a nyomoronc lennél, aki én vagyok, akkor ugyanez a felállás lenne, de nem bírnád heti 38 órában csinálni, nem hogy évi 38-cal többen, mint kellene. Most, hogy olvastalak, rájöttem, mi bajom van.
Téged szeretlek, és a munkámat is, de a negatív energiákkal való megküzdéstől totálisan kész vagyok. Már többet lennék máshol, mint errefelé…
Az errefelé az ezt a várost és ezt az országot jelenti.
A neatív energiák a rinyálásodra nem állnak. Csak a korrektség kedvéért… 😀