Hetek óta fel-felvillan ez a pár mondat, és most ezt már csak kibüfögöm: A legjelentéktelenebbnek tűnő filmek is adhatnak pár olyan mondatot számodra, mik döbbenetesen leírják a világodat, és amiket ha nem égetünk be tudatunkba, lófaszt sem ér a jövő.
Gondoljunk bele!
Ha megpillanthatnád a jövőt, és megijesztene, amit látsz, mit kezdenél ezzel a tudással? Elmennél a politikusokhoz? Az iparmágnásokhoz? És mivel győznéd meg őket? Adatokkal? Tényekkel? Sok sikert! Csak azon tényeket fogadják el, amelyek hajtják a gépezetet, és termelik a pénzt. De mi van akkor, ha valahogy kiiktatjuk a közvetítőket, és egyenesen az emberek agyába töltjük be az információt? A teljes pusztulás valószínűsége egyre nagyobb lett. Csak úgy tudtuk meggátolni, hogy megmutatjuk. Jól rájuk ijesztünk. Melyik értelmes embert ne sarkallná tettekre a tudat, hogy megsemmisülhet mindaz, ami kedves számára? Úgy mentem meg a civilizációt, hogy megmutatom a bukását. De vajon hogyan fogadták ezt a látomást? Hogyan reagáltak az emberek a közelgő vég lehetőségére? Behabzsolták, mint egy csokis eklert. Nem rettegtek a végtől, hanem újracsomagolták. Feltűnt videojátékokban, sorozatokban, könyvekben, filmekben. Az egész világ keblére ölelte az apokalipszist, és önfeledt örömmel rohanni kezdett felé. Eközben a Földetek a pusztulás útjára lépett. Egyszerre probléma nálatok az elhízás és az éhezés. Hogy lehet ez? Kezdenek eltűnni a méhek és a pillangók, olvadnak a gleccserek, rohamosan szaporodnak az algák. Egyre csak érkeznek a vészjósló jelek, de ti nem veszitek az adást! Minden egyes pillanatban ott rejlik egy jobb jövő lehetősége, de ti nem hisztek benne. És mivel nem hisztek benne, nem tesztek semmit azért, hogy valóra váltsátok. Ezért belecsimpaszkodtok a szörnyű jövőbe, és megadjátok magatokat. Egy okból kifolyólag: az a jövő semmilyen erőfeszítést nem igényel tőletek a jelenben. Szóval igen, megláttuk a jéghegyet, jeleztük a Titanicnak, de ti elindultatok felé, méghozzá teljes gőzzel. Miért? Mert el akartok süllyedni. Feladtátok. Ez nem a Figyelő hibája. A tiétek.
(Tomorrowland – 2015)