Hát vége. Egyszer, még egész gyermekként láttam anyámat, hogy bőg egy filmsorozat közben. Természetesen pasimód kicikiztem, csupán csak azért, mert nem tudtam mire vélni azt, hogy valaki így beleélje magát holmi fikcióba.
Kilenc év, 216 rész.
Mit láttunk? Van aki akciót, volt ki összeesküvés elméletek szövevényeit, esetleg jó nőket / pasikat, rengeteg fegyvert, önfeláldozást, csalások, hazugságok tömkelegét.
Én mindig egy pasit láttam, ki sorozatban veszti el a szeretteit. Kit legyalulnak, összetörnek, kitépik a lelkét, de mindig talpra áll 24órára, mert el tudja felejteni mindazt, mi történt vele, hiszen az, akkor, abban a pillanatban nem szám…..
Ááhh…. Kiefer Sutherland egy piás, drogos fasz, kit folyamatosan kirúgnak a kocsmákból a balhéi miatt, már hazajár különböző cellákba, tele van pénzel, és leszarja, hogy én itt meghatódva akarok lökni egy blogba pár sort.
A 24-nek azért lett vége, mert rosszul döntöttek a producerek, és azt a picsa Cherry Jones berakták az államok elnökének, ki még paródiának is rossz volt…. Az utolsó két évad legrosszabb döntése, és pokoli mód lehúzta a színvonalát a mozinak.
De mindegy is. Búcsúzzunk hát Jack Bauer. Feladtad a leckét az utánad jövőknek. Nem hiszem, hogy az életemben bárki is a nyomodba léphetne. Te maradsz minden idők legtökösebb ügynöke.
Ma vajon a búcsúzásról fog szólni a nap? Kaptam egy levelet, és nem merem kinyitni….
