18 éven felülieknek, és ateistáknak

Mondom az uramnak, Tibi!

Nem lesz az úgy jó, hogy műanyagot oda, táblaként, méghozzá úgy, meg minden, mert bármilyen erős is az eltökéltséged ez irányban, ha tetszik, ha nem, a fizika sokkal erősebb náladnál! A műanyag meg csak műanyag, a saját súlyát még csak-csak, de mint tudjuk, a szélben többszöröződik, mert olyan, azt törik, ha szakad.

Éppen azt nem mondja erre, hogy hülye vagyok. Lenyeltem. De azért megpróbálkoztam véle még egyszer, mert előre láttam végzetem, és mint tudjuk, a végzet ellen küzdeni köll, nehogymár meg legyen írva, baszik.

De nem, hajthatatlan baszod, márpedig annak úgy kell lenni, vagy sehogy.  És nem, nem vettem fel a kesztyűt, el nem hiszed, mekkora kibaszott türelmet erőltettem magamra, mert türelem kell, az most, ebben az időszakban nagyon muszáj.

És akkor megcsináltam úgy, ahogy nem jó, és akkor volt boldogság, meg éljenzés.

Ma délután, úgy fél kettőig.

Mert szakadt, ugyanis fújt. Az időjárás már csak ilyen, így, a jégkorszakunk vége felé. És akkor nem kurvaanyáztam. Nem! Volt türelem. addig a pillanatig, míg azt nem mondja nekem, hogy majd Ő megmondja, hogy mit csináljak. Nah, a cérnát ekkor már csak mikronnyi szálak tartották. Megkértem, ne, ne mondja meg, én tudom, csinálom, minden oké lesz.

Komolyan, régen ilyenkor már torkom szakadtából üvöltöttem volna, és azt is felróttam volna neki hibájaként, mi nem is az.

És akkor nekiálltam. Alumáánium keret készítés, fúrás, faragás, szomszédnak vehetek egy készletet holnap, mert csak a három legfontosabbik fúrószárát törtem el azután, miután újra felhangzott a: SEGÍTSEK?   (az otthonit nem én pusztítottam el…).

Szóval, miután a kezemet sikerült csaknem csuklóból letépni egy házilag kalapált  alumáánium profil levegőben való fúrása következtében (azt hittem én vagyok Hulk, pedig nem is), és nagy magányomban leküldtem mindenkit a kurva anyjába, összeraktam azt a szart.

Az merült fel, annyira voltam ideg, hogy mondom előkeresek egy pár számot a telefonkönyvemből (vannak még…hahaaa), és mindegyiknek őszintén megmondom, hogy mekkora egy segg volt/van/lesz életében, majd rábaszom a telefont.

Szóval, kész! Most pedig fogom magam, keresek egy mozit, miben fröcsög a vér, hullanak a hullák, ömlenek a belek, múl ki a tudat, számtalan.  Mondjuk letöltöm a Bambit…

 

Jah, és hogy hű legyek a címhez: az isten bassza meg!