Tulajdonképp én nagyon szeretnék olasz pasi lenni. Asszem…

Ezeken a digókon be lehet szarni!

Küld egy levelet most, miben… Nem! Úgy kezdem, hogy ha az olaszok nem rendelkeznének zseniális kajákkal (alapanyagokkal), ha elfeledkeznénk izgalmas történelmükről, hogy mit tettek le a mondjuk a filmgyártásba, és nem néznénk némely varázslatos tájegységeiket, akkor bele is dőlhetnének a földközibe, max. egy vállrándítással nyugtáznád a sztorit. Ha valamit az olaszoknak gyártani kell, az nem megy. Egyáltalában nem. Ha bármiféle technológiai cuccról van szó, és azon ott díszeleg az olasz zászló, akkor a fejedhez kapsz, és két dolgot vizionálsz. Az egyik a szopás, a másik, hogy te vagy a rosszabbik végén a játéknak.

Így történt ez most is. Olaszból kell rendelni, mert az olcsó, és ugyebár a költséghatékonyság… Na, ekkor tudod, hogy erre rábaszol, és így is van. De mivel az infokommunikációs szupersztráda elér a digókhoz is, ezért e-mail formájában megy hozzájuk a kérdés, mi arról szólna, hogy az az izéé most épp nem váltja be a hozzáfűzött reményeket (naná!), és akkor jó lenne, ha mondanának valamit róla, mert akkor talán (na persze…).

És akkor megjön a válasz. méghozzá olyan formában, hogy azt akár te magad is megírhattad volna magadnak. Tehát, elolvasol egy tizenkét mondatos semmit, majd a végén közli a pali, hogy fasza kirándulós hétvégét kíván mindenkinek. És felröhögsz, mert látod a lelki szemeid előtt, hogy a pasas ezt már délelőtt 11 magasságában, az íróasztalától felállva írta, majd a küldés gombra klikkelést követő 5. másodpercben becsukódott mögötte az ajtó, azt így egy óra környékén már tutira valami tengerparti kávéházban osztja az észt a haveroknak, és fütyül az érkező tavasz hatására lengébben öltözött csajok után.

És bazdmeg, neki van igaza!