…vagyok!
Lapátolunk itt a gályán, és azt veszem észre, hogy a zemberek rendesen hülyülnek. Jó… én is! Lassan elfelejtek kézírni. Node beszéljünk ki mást. Szóval a környezet hülyül. A környezet felejt. A környezet elfelejt. És akkor úgy eltöprengek, hogy a környezet azért teszi ezt, mert el vagyon kényelmesedve. Egyre jobban. És akkor már nem kell annyit gondolkozni – legalábbis olyan dolgokon, amik miatt a környezett ott van, ahol – , töprengeni, innovatívnak, kreatívnak lenni. Szóval, mindezt már nem kell.
És akkor mit csinálok én? Három napig egy olyan munkát, mitől a környezet még kevesebbet gondolkozik, még jobban rábízhatja magát a technológiára.
Tulajdonképp, így belegondolva, nem is a környezetet lehet okolni (jáájjj… dehogynem), hanem az olyan hülyéket, mint én.
