Ha valóban Máté Gáborhoz van szerencsém, mert mint tudjuk, a NET egy rafinált dolog, akár én is lehetek Máté Gábor, sőt, Béla haverom – ki nincs, de lehet, még lesz ilyen – is lehetne Máté Gábor, plusz ismerek egy pár embert, ki szívesen írna ide Máté Gábor néven, hogy csak beszólhasson, de tegyük félre a paranoiát, bár a stílus – miket azért általában felismerek – nagyon emlékeztet egy nem Máté Gáborra, de sic!

Tisztelt Máté Gábor!

A „MALÉV szösssz…..” című posztom egyetlen egy sora, mondata, gondolata sem tartalmazta azt, hogy a MALÉV érdekvédelmi, és bármely szervezete mit dolgozott annak érdekében, hogy megakadályozza a cég bedőlését. Nem is tartalmazhatta, mert lövésem sincs róla. Talán ha több hétig dolgozok a témán, akkor összehozhattam volna egy olyan posztot, mi ez valamelyest feltárta volna, vagy belekarcolhatott volna a felszínbe.

Egész egyszerűen nem érdekel. Van ez így… Roppant mód becsülöm a pilótákat, volt, vagy egy rakat MALÉVos, vagy reptéren dolgozó ismerősöm, rokonságban is volt, ki a céghez tartozott, de pont annyira érdekel, mint mást az, ha én küzdenék a saját cégem bedőlése ellen. Kapott az egész történet egy R.I.P.-et, és jóccakát. Biztos többet is megérdemelt volna, de hát azt mások sokszor leírták, ettől zeng a média minden formája.

Viszont!

Abban az esetben, ha azt a posztot valaki figyelmesen elolvassa, akkor észreveszi, hogy a MALÉV utolsó, és utolsó utáni pillanatainak kommunikációját pécéztem ki.

Ha én szakértő vagyok, tudom a cég helyzetét, ismerem a követeléseket, megtervezem a bedőlés utáni stratégiát, mit már másnap nyilvánosságra is hozok, akkor NEM nyilatkozom azt a magyar királyin, hogy holnap reggel fel fognak szállni a gépek!

De!

Lehet, hogy ez egy olyan eset volt, miről tényleg nem tudott senki, és tényleg tök váratlan volt ez az egész. Mondjuk ezt igazolná, hogy Hardy Mihály azt nyilatkozta élőben, hogy ő csütörtök éjszaka még megkérdezte a bent lévőket, mielőtt elindult haza, hogy minden foglalás rendben van e holnapra, és egy okét kapott válaszul, tehát ez igazolná a váratlanságot.

Még így is elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki egyértelműen kimondja, péntek reggel a gépek a levegőben lesznek utasokkal, de hát biztos van ez így, valahol, bizonyos esetekben…

Megkérdezem én, kedves Máté Gábor, hogy másnap, a HírTV-s interjút miért nem úgy indítottad, hogy „Elnézést mindazoktól, kik hittek azon kijelentésemben, a gépek reggel elindulnak! Tévedtem, bocsánat!”

Ehelyett ez hangzott el:

  • (…)
  • Meggyőződésem volt ez, a tegnap este semmi jel nem mutatott arra, hogy egy váratlan fordulattal az egyik közel keleti desztináció visszainduló szakaszát már nem engedték teljesíteni, magyarul, ott fogták a repülőgépet.
  • (…) elképzelhető , hogy itt szándékosság volt, hogy bedöntsék a malévot ma reggel?
  • Nem tartom kizártnak, hogy volt efféle sanda elképzelés is, vagy ilyen összetevője. Elképzelhető, hogy valamely piaci konkurensünknek (…) ez érdekében állhatott, hogy ezt itt most megfékezzék, és ez által a már érlelődő lavinát beindítsák.

Ez magyarország, 2012! Itt soha, senki a büdös kurva életben nem mondja ki az, hogy TÉVEDTEM, BOCSÁNAT! Mert olyan nincs! Senki nem áll fel, és távozik az asztaltól azzal a gondolattal kísérve, hogy BOCSÁNAT, ÉN EHHEZ NEM ÉRTEK, KEVÉS VAGYOK HOZZÁ, HÍVJATOK OLYAT, KI A TÉMA SZAKÉRTŐJE!

Mert ez egy szar ország! Vagy nem is! Ebben az országban az emberek jókora többsége egész egyszerűen egy szar ember, ki nem képes beismerni a tévedését, hibáit, gyengeségét, viszont kurvára tud ellenségképet gyártani. Mert azt könnyű! Azzal lehet takarózni!

Mi az, hogy semmi jel nem mutatott arra, hogy a malév gépeit egyik pillanatról a másikra nem engedik felszállni, mikor az egész kibaszott világ azt szajkózza, hogy csődbe ment, kész, ennyi?! Hogy mondhatod makogva azt – kedves Máté Gábor, vagy bárki is legyél – , hogy elképzelhető a szándékosság, elterelve a gondolatot arról, hogy tulajdonképp akkora bakot lőttél a köztévés interjúddal, hogy belerengett a földfelszíni sugárzás. Miért nem lehet kimondani; Bocs! Megvezettem tegnap este 1756423 embert a nyilatkozatommal, mi meggondolatlanul, és megalapozatlanul optimista volt!

Elmondom, hogy mi van a nagybetűs életben. Ha én Józsitól – ki egy nagydarab, mérges, sötét bőrű ember – kölcsönkérek 10e forintot két napra, és másnap azt hallom, a kocsmában az a műsor, hogy adósságról, adósságra élek, és nincs egy büdös vasam sem, akkor kurvára nem ér váratlanul, ha Józsi odajön és úgy vág pofán, hogy beesek az árokba. Nem lesz meglepetés, hacsak az nem, hogy az első pofonba nem sikerült belehalnom.  Jah, ha magyar vagyok, akkor igen, akkor az lesz az első, hogy kijelentem,

  1. semmi jel nem mutatott arra, hogy nem tudok fizetni,
  2. semmi jel, hogy Józsi egy mérges ember,
  3. és semmi jel, hogy ezen tények csúfos találkozása következtében esetleg megrepedt állkapoccsal repülök öt métert.

Ha magyar vagyok, és politikus – főleg feltörekvő, ki még nem tud rutinosan hazudni – , ez még rosszabb, főleg akkor, ha még le is bukok a riporter előtt. Mert lebukok. És amikor a riporter megkérdezi; “Ne haragudjon, ismeri ön a MALÉV helyzetét? – már most már úgy megkérdezem, komolyan!” nem állok fel, bocsánatot kérve. Nem! Próbálom magam kimosni, nagy kerek szemekkel.

Hányinger az egész ország….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com