Ez az év úgyis a tisztázásokról szól, szinte minden tekintetben.

Mióta azzal is foglalkozom, hogy blogot írok, még egyetlen egy kommentet sem töröltem innen ki, sőt, máshonnan sem, hiszen ez ellenkezne azzal, mit a netről gondolok, és vallom, mármint a szabad véleménynyilvánítás „jóságát”.
De…

Ez itt az én homokozóm! Ez annyit tesz, hogy ebbe (eddig, szóval most felvilágosítás történik) bárki beleszarhat, talán még meg is kóstolom, hátha az ő kakija édesebb, mint az enyém.

De…

Van ugyebár egy olyan fogalom a köztudatban, már jó pár évszázada, mit nemes egyszerűséggel elvként aposztrofálunk. Ez egy olyan izéé…. Tudod, felcseperedsz, látsz, érzel, hallasz, tapasztalsz, tanulsz, kialakul egy bizonyos világképed, felfedezed mások világképét, működését, megpróbálsz velük azonosulni, kompromisszumokat kötsz, de aztán beüt a krach. Rájössz, hogy ez nem mindig megy. Ekkor két választásod van. Vagy sodródsz a tömeggel, és gondolataid, viselkedésed tükrözi a csorda szellemét, ezzel egyetemben vesztesz identitásodból (viszont könnyű, és boldog életed lesz), vagy kiállsz a saját, eddigi működésed mellett, ragaszkodsz a saját világképedhez (még akkor is, ha torz, viszont ennek véleményezése most nem releváns).

A második út rögös. Össze-vissza bucskázik alattad a szekér, előfordulhat tengelytörés, elszaladhatnak a lovak, nincs segélykérő telefon, a legközelebbi falú délibábja sem látszik. Ekkor az ember gyermekén eluralkodik a kétség. Vajon jó ez az út? Nem kéne a könnyebbiken menni? Hisz soha nem írták még fel fejfára, vagy legalábbis nem sokszor emlékezett meg róla a történelem, hogy a pasi, ott két méterrel a föld alatt, az elvei szerint élt, s halt. Nagy cselekedet kell ahhoz. Világmegváltó. Vagy legalábbis jó PR-al kell rendelkezzen élete során, vagy halálát követően.

Azt a gondolatot adta egyszer valami villám sakespare, a Hamlet című darab egyik szereplőjének szájába, hogyaszongya:

(…) Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz. (…)

Ez a gondolat súlyos, és túlmegy a hétköznapi, „a kurva anyátok, már megint mennyibe kerül egy kiló kenyér” típusú elmélkedésen. Viszont minek is foglalkozzunk vele minden nap, ha már egyszer beleivódott a vérünkbe, ugyebár… Igaz, eddig el kell jutni, és elég sokszor meg is inog az ember megfáradt lelke,

De…

Vannak meghatározó pillanatok, mik alakítanak, mik hozzátesznek ahhoz, vagy elvesznek abból, amit a világról, és abbéli szerepünkről gondolunk. Lehet, hogy az elv, mit felállítottunk már hiányossággal küzd, át kell alakítani, kicsit átformálni.

És akkor….

Most jön az, hogy átformálom, illetve kijelentem, hogy átformáltam az elveimet a netről, a szó szabadságáról, a véleménynyilvánítás jóságáról. Ez van. Valahogy, valamilyen formában át kell alakítani a szabályokat, ha jön valami, vagy valaki, mi / ki, súlyosan károsítja a reggelem, vagy bármely napszakom.

Innentől fogva kijelentem, hogy ez itten nem demokrácia! Ebbe a homokozóba csak olyan szarhat, ki nem próbálja belenyomni a számba a saját gyülekezetének szarát. Nem vagyok kíváncsi pártkatonákra, politikai ambíciókkal fűtött elemekre, kik megpróbálják „osztani az észt” arról, hogy ők mennyire küzdenek az én, és a világom jobbá tételéért, mert van nekem szemem, megtanultam olvasni (igen, gyakran a sorok között is), és autizmussal sem vádoltak eddig.

Van a világon hozzávetőlegesen 280 millió weboldal, több mint 200 millió domain névvel, 150 milló feletti blog, kb. 180 millió twitter használó, 25 millárd tweet-el, az egész kupacot meg lefedi közel 2 milliárd internet felhasználó.
Oda lehet menni, és arról ugatni, hogy én, mint jómunkáseber, ki minden kibaszott hónapban min. a minimálbér háromszorosát fizeti be a kibaszott államnak adó, és (jelenleg még) járulékok formájában, úgy 20 éve, kurvára rosszul gondolom azt, hogy egyrészt az országom vezetői hataloméhes, sértődött, hazug seggfejek, és az ellenzék pedig viccet csinál magából, mivel gáz, ha kurvára komolytalan a szememben, ha valaki beleszarik abba a fiókba, amibe az elveinek kivonatát tárolja.

Nekem van jogom erről ugatni, mert ÉN tartom el őket, az ÉN adómból basszák szét azt az országot, ahol élek, és az ellenzék képviselőinek bohózatait is ÉN finanszírozom. De hogy ne csak a levegőbe beszéljek:

Orbán Viktornak havi 231900.- forintot „fizetek” azért, hogy átvegye a teljes uralmat, és felügyeletet az ország, és az életem felett. Rogán Antalnak 1020360.- forintot a rekordmennyiségű, 174db indítványáért, mivel csak engem, meg a MELÓSOKAT szopatja, Scheiring Gábor LMP-s ellenzéki képviselőnek 746718.-, Vágó Gábor LMP-s képviselőnek 1031955.- forintot azért, hogy hülyét csináljanak magukból. Tehát, egy ciklusra levetítve magyarország újkori királyának 11millió 131ezer 2száz forintot, az indítványozó idiótának, ki miatt 2013-ban már sírni sem tudunk elhasznált könnycsatornák miatt, 48millió 977ezer 280-, a két LMP-s képviselőnek 85millió 376ezer 304 forintot.

Kösz, de kösz nem!

És, a félreértések elkerülése végett, még az általam igazán nagyra becsült, Árok Kornélt – kiben magyarország jövőbeli miniszterelnökét vizionálom, ha végre észhez tér ez a kibaszott ország – is úgy rúgnám ki erről a kibaszott blogról, hogy lába nem éri a földet, ha az én homokozómba beleszarna, futtatva a pártját, gyülekezetét, akármiét…

Uff!

Facebook Twitter Tumblr
Tagged with →  

12 Responses to Tisztázzunk valamit

  1. Sir Artemon szerint:

    Na, és kit rúgtál ki? Ne csigázzad már a női oldalamat, plíz, mert kilyukad. És erre, mint női lény igencsak érzékeny vagyok.
    Amúgy, igazad van. Senki ne kezdje el propagálni se magát, se a munkáját, csak mert kritizálva van. Aki mentegetőzik, annak bűntudata van. Aki meg akar győzni arról, hogy neki van igaza, az meg retteg attól, hogy nincs hatalma mindenek felett és nem az ővé az irányítás és a kontroll. Akkor lesz valamirevaló, FELNŐTT demokráciánk, ha azt FELNŐTT emberek kezdik el megteremteni. Lélektanilag egy felnőtt embert nem a félelmei, és a kontrollvesztéstől való rettegés, nem a hatalomvágy és irányítás igénye, hanem az együttműködés, és a közös értékek megteremtésén való fáradozás motivál. Ehhez el kell tudni viselni a kritikát, és úgy kell megtalálni az utat az együttműködéshez, hogy bekopogok a másikhoz, és megkérdem tőle, mire van szükséged. Aztán majd meglátjuk, mit tudunk adni egymásnak anélkül, hogy ebből egyensúlytalanság alakulna ki.

    • Zaphod szerint:

      Lemaradtál? Ehhjj….ehhjj…. 😉

      Képzeld, hogy nemes egyszerűséggel, ha nem is pontos kifejezéssel, de szánalmas, köpködő „Troll” lettem, mivel nem vágok jó pofát ahhoz (mint ezt az előző posztban kifejtettem), hogy a szegény szerencsétlen ellenzékiben lévő LMP-s képviselők képtelenek megjegyezni, miket is véstek le maguknak, mint „hitvallás”. Illetve „hitvallásuknak” én olyan részére emlékszem, mikre ők már nem.

      Mindezt azért, abból a célból, hogy felhajtást csináljanak egy olyan paksaméta, törvényjavaslat kupac átadásából, mire a nyakamat tenném, hogy átvételt követően kb. 42 perc múlva már a zúzdában volt.

      Azzal a feltételezéssel élek, hogy ha én olyan pályát, illetve hivatást választok, minek lefektetett alapjait bármikor elbohóckodhatom, akkor én pont ugyan olyan hiteltelen szarjankó vagyok, mint azok, akik ellen „állítólag” küzdök.

      Komolyan mondom, hogy szimpátia kapcsán anno még a fidesz is tovább bírta nálam, igaz, akkor még türelmesebb voltam…

      Szóval, nem becsülöm kérlek a fiatal titánokat, ki feláldozzák karrierjük, életük, mindenük azért, hogy nekem / nekünk jobb legyen.

      Képzeld, ez történt. 😉

      Namost ez utoljára történt, szóval ne siess fel naponta, hogy hátha megint. 😉

      És még az van, hogy eddig talán egyszer írtam a jobbikról, mi gáz, mert hol marad a kiegyensúlyozottság. Viszont a jobbik a legbonyolultabb, összetettebb téma akkor, ha nem csak szimplán le akarod őket idiótázni, mert arra minek pazarolna az ember gyermeke egy posztot.

      Ha majd arra ráveszem magam, akkor hányan találnak majd meg túlfűtött magyarságukkal, és változást sürgető remek ötleteikkel, mi tele van minden olyannal, miben a „vissza”, „el innen”, „kifelé”, „igazság” szavak szerepelnek, no meg néhány népcsoport, kiknek ha nem is halni, de láncon a helye…

      Hümm….

  2. EGO szerint:

    Hm…éppen jókor néztem be:)

  3. EGO szerint:

    Hááááhogyne’ 😉

  4. szasa szerint:

    Ki a fa..om az az Arok Kornel?

  5. szerint:

    Én sosem töröltem még kommentet, csak egyszer egy blogot tokkal vonóval. 😀 De bevallom, most tetszett, ahogy repült a fickó. 🙁

    • Zaphod szerint:

      Csak egyszer? Mennyé mááá, össze-vissza kőtözköcc! 😀
      Azon csodálkozom, hogy június óta még nem mentél tovább… 😀

  6. szerint:

    Az összes régi blogom megvan, azokat nem töröltem. De volt egy, amit egy fickóval írtam közösen, aki szerintem két hét után bekattant, és elkezdett kommenteket törölgetni, meg ilyenek. Egyszer szóltam, másodszorra töröltem a blogot. Eléggé meg volt lepődve. 😀 😀
    De jó, hogy mondod ezt a költözést, mert tényleg már megint tele vagyok ismeretlen látogatókkal. Akartam is kérdezni valamit a biztonsággal kapcsolatban, de majd inkább átküldöm hozzád Emilt.

    • Zaphod szerint:

      😀 Azt ugye tudod, hogy a blogerek egyik természetes, és velük járó tulajdonsága, hogy idegenek számára írnak a világhálón. 😀
      Aki ezzel nem tud együtt élni, annak van titokos naplója, mit az ágy alatt rejteget. 😀

      De azért küld azt az Emilt. A jó úttörő ahol tud, segít. 😉

      • szerint:

        😀 😀 😀 Jóvanna, tudom ám. Olvastam ezt valahol. Nem is ez a bajom, hanem a mennyiség. De együtt tudok élni vele. Majd legfeljebb kezeltetem magam, ha összezavarodom a sok nevem miatt. 😉

Leave a Reply to Cancel reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com