Értem én, hogy kell, meg hogy betömköd némi réseket a magyar film – sorozatgyártásban, meg hogy a HBO-nak köll támogatni az itthoni filmeseket, és akkor mivel tegye, ha nem egy sajátgyártású sorozattal, és tulajdonképp nincs is baj vele (így, a negyedik rész után), de nem értem a helyét, és idejét.

Most gondolj bele. Este hazamész a „kabaréból”, mi körülöleli csöpp világod, országod. Megküzdesz sok mindennel, többeket leidiótázol, némelyeket szeretsz, egyeseket nem értesz, mások meg téged tartanak zavartnak. Hazaesel, nagy levegő, kifúj, otthon talán vár egy újabb „kabaré”, vagy nem, vagy csinálsz magadnak. Meglátod az asztalon kibontatlanul heverő borítékokat, vállat vonsz, vagy nem, kaja, esetleg bekapcsolod a tévét, vagy nem, és eléd tárul az a „kabaré” amiben egész nap voltál, megszorozva tízzel, vagy nem, és amikor már rohadtul eleged van, akkor jön a HBO piszokmód beharangozott sajátgyártásúja, és azt látod, hogy…

–          Laura nem tudja magát hová tenni a világban, ellenben beleszeret abba, kitől a segítséget várja (mintha nem megjósolható lett volna),

–          Máté úgy gondolja, hogy ő különb, ő az irányítók, genetikailag sikeresek apró csapatának tagja, bár ebben elkezdett kételkedni, és megerősítésre vágyik,

–          Zsófi, kit apró kora óta kihívások elé állítanak, és aki 16 évesen ki akart menekülni ebből bármi áron.

–          Petra és Tamás, kiket látva egyszerűen már sokkot kapsz, és ordítanád bele a zajládába „Húzzatok a francba, váljatok el, vagy szülessetek újra, mert nem értitek minek vagytok a világon, vagy legalábbis ott, együtt”

–          És András, ki az egészet vezényli, és akiről első látásra tudod, hogy ő maga is segítségre szorul, sőt, talán még jobban, mint a többiek.

Tehát, mikor leesik a nap, és elkívánnád felejteni a saját kis poklodat, akkor jönnek, és visszarántanak a szarba. Nem azt mondom én, hogy csak baszóskardozós peregjen a nép előtt folyamatosan, de ez a nép pont annyira tette, teszi magát szerencsétlen hülyévé, hogy tán ki kéne onnan tépni, és nem folyamatosan pumpálni az agyába a saját mindennapjait, saját történeteit. Kéne valami pozitívum, nem? Mert most 40 epizódon keresztül nézni saját magunkat, majd …. Vajon mi lehet majd a lezárás? Mindenki tök happy lesz? Beesnek majd a nagy életigazságok? Talán nem szarják el, és ugyanazon a vonalon halad majd a cucc, mint eddig, szóval a vége nagy, s drámai jelenetekben összpontosul, mi nem lezárást ad, hanem lehetséges változókat tár majd a szereplők elé, és útjára bocsátja őket, azt majd a néző eldönti, vagy nem, hogy merre is mennek tovább.

Egyébként kifejezetten jó a csapat. Igaz, Nagy Ervin szerintem egy kifejezetten szar színész, vagy annyira jól játszik, hogy szarnak tűnik (semmiben nem láttam jónak eddig), Mácsai előtt le a kalappal, Marozsánról eszembe jutott pár nő az életemből, Nagy Zsolt pedig hozza a taplót rendesen.

Asszem ennyi volt számomra a Terápia, mert ahhoz, hogy kövessen a sztorit, bőven elég becsuknom a szemem, és visszagondolni az elmúlt 38 évemre.

Tagged with →  

13 Responses to Terápia – HBO

  1. Rainmagic szerint:

    1. Ne nézz művészi dolgokat, mert ez nem a te világod ezek szerint. 🙂 Pedro Almodóvartól nem csak lemennél hídba, de még fel is avatnának… 😀
    2. Nagy Ervin kibafott jó színész. Nézd meg a Szezont, és ha abban sem tetszik, akkor veled van a baj. (a film spec a Zembernek nem gyűtt be)
    3. Ezek a lelkizős dolgok arra valók, hogy leszűrd a saját életedre a tanulságot, miszerint sokkal szarabb/jobb az életed ennél. Mindent a helyén kell kezelni.

    Ps: tessen válaszolni emilkémre, mert rád uszítom a legjobb emberem és most nagyon harap.

    • Zaphod szerint:

      Anyukám! Én már akkor Almodóvart néztem, mikor te még az isiben tanultad mi a spanyolok fővárosa! 😀

      Egyébként meg semmiféle művészi nincs a Terápiában… 😉

      Jóóóvammá, írok én, írok! 😉

      • Rainmagic szerint:

        Na azt valahogy nem tom elképzelni. 😛

        Tudod mióta nézek Almodóvart? :DDD Idestova 20 éve… :DDD Bár az utóbbi időben nem tartja a színvonalat.

        A Bőr amelyben élek meg nagyon nem tetszett. :S A rossz nevelés óta hanyatlik a színvonala.

  2. Sir Artemon szerint:

    Ehhehehehe! Most megtudjátok, hogy milyen nekem lenni! 😀

  3. narmer szerint:

    Dögunalom, miközben három forgatókönyvíró és négy producer plusz executive producer töri magát, és két rendező rendezi ezt a sablontengert,a hol mindent előre ki lehet találni.Ráadásul a gusztustalan betétek, Marozsán azért nem tudja kézzel kielégíteni a férfi WC be az alkalmi partnert, mert a szomszéd fülkében úgy pisil egy faszi ahogy a férje, fiúja? A hgázaspárnál a nyegle nő, aki karriert akar és kellemes életet abortuszra akar menni, miután évekig járt lombik programra, és a szemünk láttára kezdi el a vetélős vérzését. Izrael ide vagy oda gusztustalan, unalmas, felesleges pénzkidobás, hatalams hűhóval.Aki idegenkedett a pszichológustól ezután messze elmenkül még a gondolatától is.Ráadásul nem tisztázott, hogy mezei pszichológus hogy lehet menő pszichoterapeuta, ha meg pszichiáter az illető,akkor azt kéne tisztázni.Mácsai tátog , mit hal a szatyorban, időnként pislog, és néha vakkant egyet, hogy ezt most hogy gondolja. Hatalmas promót kapott teljesen érdemtelenül.Engem is jól átvágott a beveztő csinnadratta.

    • narmer szerint:

      Bocs= férfi WC-ben

    • Sir Artemon szerint:

      mezei ugy lehet, hogy van nekije szakvizsgaja, kerlek.. macsainak nem tudom, van-e.
      az elmondottak alapjan jobb is, hogy nem nezem. de a paciensek majdnem ilyenek, ahogyan irtad.

      • Zaphod szerint:

        Pedig az van, hogy írhatnál róla egy posztot igazán, mert kinek véleménye lehetne relevánsabb, mint a tiéd!?
        😉

        • Krisz szerint:

          Amíg Sir Artemon meg nem írja a saját posztját vagy épp, hogy ahhoz buzdításképp: http://isolde.hu/archives/2012/11/04/Az_empatiarol_hosszasan/

          • Sir Artemon szerint:

            Hja, valami ilyesmit lehet írni. Már, ha látod és nézed a sorozatot. Én még nem láttam.
            Amúgy, irányzattól függ, hogy ki hogyan jelez vissza. A magam részéről a viselkedés és a bennem keltett érzés tekintetében jelzek vissza, mintegy tükrözve, amúgy többnyire kérdezek és kérdezek. De egyéni terápiában ez az egyik leghasznosabb technika. Csoportos folyamatokban teljesen más logikával dolgozunk.
            A másik, hogy a terápiás szövetségben és az empátiában még nem jelenik meg a gyógyítói folyamat. Ami a gyógyuláshoz vezet, az ezen a kettőn keresztül jelenik meg, ez pedig a bizalom, és a két személyiség kölcsönhatása. Mert hogy a terápia sikeressége a hozott anyagon – azaz a páciens személyiségén és problémái természetén -, a kialakult kapcsolat minőségén, és a terapeuta személyiségbeli és tudásbeli kvalitásain múlik. Ebből az következik, hogy a szaktudás, sőt, a tudás maximum 1/6 részben számít. A terapeuta nárcizmusa a következő 1/6-ot szennyezi, amely kihat a következő 1/3-ra, ami a kapcsolat minősége. Ebből is látszik, hogy ha a terapeuta nincsen rendben személyiségileg, az tönkre tud tenni egy egész terápiás folyamatot. De ha pl. ismeri azokat a technikákat, amikkel a személyiségéből fakadó negatív hatásokat ki lehet küszöbölni, tehát a tudása jobban tud dominálni, akkor a terápia hatásfoka jelentősen javul. Szóval, ilyesmikről kellene beszélni, ha a pszichoterápiáról van szó.
            Amúgy, csak halkan megjegyzem, a legjobb terapeutáknak kellően narcisztikusnak kell lenniük ahhoz, hogy valakit áttoljanak a változás/átváltozás keskeny szülőcsatornáján… 😉

            • Krisz szerint:

              Na, ennyi egy blogposzt, csókolom 😉

              Amúgy én sem nézem, de a héten láttam, hallottam Feldmárt élőben (sőt kérdeztem és választ is kaptam) – az felért egy egész évad fikcióval, ami ott volt 😀

    • Zaphod szerint:

      Én szerettem volna írni egy összehasonlítást az amcsi változat… nem! Az isteni Gabriel Byrne, és Mácsai összehasonlítást szerettem volna írni az 5. rész után, mert azt még megvártam.

      Ez nem jött össze, pedig egyszerre néztem két monitoron őket, de amikor írásra került volna a sor, akkor sürgős aludhatnékom támadt. Pedig rájöttem a titkok-titkára, ami vagy az marad örökre, vagy majd megírom, ha elmegyek nyugdíjba… 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com