Az SG-n megjelent egy cikk, a következő címmel; Ideális párunk nem elég, ha hasonló hozzánk” és ami a netes párkeresésről dob fel egy-két gondolatot.

A franciáknál már ott tartanak, hogy nem a globális mindenséget célozzák meg a társkereső portálok, hanem a különböző társadalmi helyzetűeket, életstílus, szokások szerinti beállítottságúakat, azonos politikai nézetűeket, stb, próbálják egy zsákba betömöríteni, merthogy valaki kitalálta, az azonosság vonzza egymást.

Mert miért? Mert erre van igény. Amit ugyebár ki kell szolgálni. De hogy is történhetett ez?

A fogyasztói társadalmunk már nem csak a polcon választja ki a hozzá legjobban illő, vele tökéletesen azonosuló terméket, hanem párt is így választ magának. Legalábbis próbál. Meg kell határoznunk már a pontos paramétereket, és aszerint jöhet a partner, vagy sehogy.

Amikor én még kislány voltam, ott voltam a húspiacon, ez volt számomra a legmegdöbbentőbb dolog. Mármint a paraméterek megadása. Valami elképesztő, hogy a csajok milyen listákat voltak képesek elkészíteni, a nagy ő felvázolására. Magasság, testsúly, kor, felépítés, hajszín, társadalmi helyzet, iskolák, és még számtalan egyéb paraméter. Mintha nem is lett volna fontos, hogy az illető miként beszél, gondolkozik, hogy vesz levegőt, hogy kommunikál a világgal, mennyire azt mutatja ami, vagy mennyire búvik álarcok mögé. Voltak nagy kívánságlisták, de ellenszolgáltatásként mit is nyújtottak? Magukat, baaazd! Szexi képek a fürdőszobatükörből mobillal, egy pár idézet valami könyvből (talán az egyetlenből, mit olvastak életükben, vagy csak felolvasták nekik), és talán még egy pár elejtett mondat arról, hogy a leveledre válaszolni fog, ha megfelelsz a paramétereknek, és már megválaszolta az összes rajongójának levelét, mi számtalan duzzasztja postaládáját.

Ekkor az ember körbenéz, és megpróbál arról megbizonyosodni, hogy valóban ugyanazon a bolygón van e, mint egy órával ezelőtt.

Viszont ezeknek a történeteknek a vége szinte 100%-ig erőre jósolható volt. Megjelent a csaj előtt a társkereső vezérbikája, a nő szagot kapott, majd dobta az összes felállított paramétert, és az izgalomtól nedves bugyikat szétszórva rohant a nagy ő markába. A pali felpróbálta párszor, majd ejtette, mitől a csaj roppant szomorú lett, megharagudott az egész világra, és egyébként meg rohaggyon meg az összes pasas. Pár hét depi, a paraméterek pontosítása, szigorítása, konzervatívabb fényképek felrakása, és majdan egy ugyanolyan történetbe belefutás. A szag az nagy úr…. Fénykép le, paraméter lista töröl, az összes pail köcsög, de most próbáljunk meg több néven is regisztrálni az oldalra, hogy majd jól kiszúrjuk a köcsögöket. És nincs megállás… viszont van az ellenkező nembe vetett hit teljes elvesztése.

Szóval azt pedzegeti a cikk, hogy mennyire próbálják az emberek megkeresni saját klónjaikat a neten (abból ugyebár nem lehet baj), és ez mennyire nem működik, és nem is működhet.

Azt találtam benne egy nagyon jó mondatot, mi így hangzik: Csak akkor születhet szerelmi kapcsolat, ha az egyén felszedi a horgonyt, és megindul a másik felé.”

Jah… bassza meg….

De itt a teljes cikk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com