Tegnap, Szlovéniából hazafelé  (talán vasárnap lesznek képek, mert gyalogoltunk majdnemnagyonsokat) azt hiszem felvetettem, vagy csak gondoltam felvetem, hogy a mai nap egyik fénypontja lesz, mikor a téhómos ügyfélszolgálatossal úgy kezdem a beszélgetést – mi természetesen minőségbiztosítási rendszer keretein belül rögzítésre is kerül – hogy nemes egyszerűséggel lekurvázom.

Lekéstem. Tegnap többen lekurvázhatták.

A szerelő pali már be sem akar jönni a házba. Megáll a kocsival az egyik oszlop mellett, felmászik, és mókol. Milyen megállapítás következik mindebből?

Én nem tudom bakker, de mostanság olyan elszólásaim vannak, hogy még nekem is fáj, bónuszként már egy posztot sem tudok megírni egy lélegzetvételre, miből az következik, hogy vagy elkezdtem idős korilag elhülyülni, vagy ez a hatása a mozgásmentes, számítógép előtt töltött, rendszertelenül zabálós, literszámra kávét ivós faszságnak, és ilyen állapotban erősen megkérdőjelezhetővé válik az összes megállapításom.

Ha a pali egyből tudta, hogy hova kell felmászni, és ezt nem kellett nyomozni, akkor a probléma forrása nem reggel derült ki, tehát a központ tudja hogy szar van a palacsintában, de csak akkor tesznek valamit, ha az ügyfélszolgálatosok betegállományi óraszáma (a lekurvázás következményeként) eléri a kritikus tömeget. Addig meg beszedik az előfizetőtől a szar szolgáltatásért a jó árat…

Na gyere csak be! – hangzott el a szerelősrác felé az erőteljes kérés, mikor az épp távozni akart. És akkor bejött. És akkor a szokásos párbeszéd, az újraindította, meg a kikapcsolta-bekapcsolta, meg egyéb faszság. Majd nekiszögeztem a kérdést, minek válaszára, tehát az Őőőőőőő….-re már előre fel voltam készülve. Akkor mondd meg, hogy mióta idehoztad ezt a hulladék D-Link ocsmányságot, azóta ha p2p hálózatra csatlakozok, a cucc úgy 10-20 perc múlva eldobja a hálózatot, és lehetetlen rá csatlakozni. Már kilőttem a tűzfalat, egyéb konfig egy kalap szar (még a portforward sem jegyzi ezt a hulladékot), és csak az oldja meg a problémát, ha magától újraindul – mit megcsinál naponta 23×, vagy én tépem ki a tápot belőle, egy “Ezt védd ki, bazdmeg!” felkiáltással.

Ekkor jött az Őőőőőő…..

Akkor van nálad Cisco? – kérdem én. Hát van, de azt cseréltük legutóbb. – mondja ő. Nem baj, most akkor visszacseréljük! – mondom én.

Mondjuk azt akartam mondani, hogy vagy különben megetetem veled itt a helyszínen ezt a szart, de láttam, hogy ezzel semmit nem lehetne elérni nála, mert valószínűleg már jókora immunitást szerzett a verbális fenyegetőzések terén.

Kicserélte.

Folyt. köv. Talán egy pár hónap múlva….

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com