Szösszentés….

Azt mondta tegnap nekem a 15 éves (amúgy most összeszartam magam, mert éreztem, nem 14-et kell írni, és akkor valami idióta mód nem a saját naptáramhoz fordultam segítségért, hanem ahhoz a rohadvány fészbúkhoz, ott meg olyan dátumot adott megszületési évének ez az átok, hogy leesett a vércukrom), hogy bújja a könyveket, mert tanulni köll, de a matek… hát a matek, meg a fizika, kémia az broáfff. Mondom, oké, de tudja, hogy sokkal jobb neki, mint nekem. Természetesen nem hitte el (ki hitte, ebben a korban?). Majd meghatározta jövőjét, illetve a jövőre beállított életpályát, mi a bérgyilkos szakmában teljesedik ki. Kellett röhögni, mire helyesbített. Inkább rendőr lenne. Mire közöltem vele, inkább legyen bérgyilkos, mert ahhoz roppant sokat kell tanulni. Egy jó bérgyilkos sok-sok nyelven beszél, tuti jó töriből, matekból, fizikából, kémiából. És ha mindez megvan, akkor már eszébe sem lesz bérgyilkosnak lenni, hiszen tök okos lesz, intelligens, és rávezetés nélkül is tudja, egy bérgyilkosnak nincs nagy jövője. Ezt így természetesen nem vezettem le neki, mert átlátott volna a szitán.

15 éves, baszod. Maholnap 16. Tegnap még felkaphattam a nyakamba, egy év múlva meg már úgy fogok neki köszönni, hogy kiskezitcsókolom! Ez rémes!