Rég volt ilyen reggelem.
Talán gyermekkoromban, utoljára. A szoba árnyékos, nem meleg, nem hideg, nem azért fekszik az ember gyermeke, mert nincs mit csinálni, vagy nem tud kikelni az ágyból, hanem mert jó. Kényelmes, és hangulata van. Nincs reggeli kávé, cigi, a megszokott rutin, fejfogva beleolvasni a hírekbe, levelekbe, egyszerűen csak elnyújtózkodni, és folytatni a tegnap esti mozit, mibe sikerült úgy hajnaltájt bealudni.
A rítus egy jó film. Anthony Hopkins pedig egy jó színész.
Pár hónapja azt mondtam volna a végére, hogy szar, mert a főszereplőnek el kellett volna dobnia mindent, miben nem hisz, otthagyni az egyházat, élni a világát, szeretni a főszereplő csajt, blablabla… Ma azt mondom, hogy tökéletes befejezés, minden a helyén van, mindenkinek meg van a szerepe az életben, és ez így jó. Változás, változás…
Nah, hol az a reggeli kávé?
Mlg a végén megtanulsz élni…:D
Arra gondoltam, a Rítus egy jó film. Még nem láttam, de most kedvet csináltál. köszi.
[Sir Artemon]: Na most mondd… Gondoltad volna? 😉
[Zé]: Igen, érdemes megnézni! 😉
[Zaphod]: Erősen rezgett a léc.. 😉