A nap margójára annyit helyeznék el, hogy…

Hhmmm…. A mi hírős nevezetes civilizációnk szerintem ott kezdett végképp a bukás útjára sodródni, hogy elkezdtünk dobálódzni a szavakkal. Nem úgy, mint a busmanok, vagy még egy jó pár nép, kiket valami csoda folytán még nem igázott le teljesen a fejlett társadalom, kik buták, ostobák, műveletlenek, emellett szótárukból hiányoznak szitokszavak, vagy akár maga a nem szócska. Szóval, voltak értékes, jó, vagy olyan helyzetekhez, szituációkhoz, érzelmekhez szavaink, miket kifejezetten ezekre gyártottunk. Miket ha kimondtunk, akkor abból nem keveredett zűrzavar, nem lett félreértve / magyarázva, más értelmet sem nyert, csak pont azt, mire épp akkor gondoltunk, éreztünk, megéltünk. Aztán fejlődtünk, civilizálódtunk, törtünk előre, hogy jobbak legyünk a mellettünk ülőnél, és erre felhasználtuk azokat a fontos szavakat, mik már nem elkülönítve csücsültek a polcon, várva a nagy pillanatot, mikor le lehet őket venni. Beépültek a mindennapi kommunikációnkba, s szép lassan elvesztették jelentőségüket.

Namost, ez az a pillanat, mikor a nap margójára nem írhatok semmit, mert azt max. egy busman érthetné meg, s valami roppant erős gyanú él bennem, olvasóim között az elkövetkezendő évtizedben ilyen népcsoportbeli nem igazán fog előfordulni.

Így hát ne is dobálódzunk itt semmivel… beszéljen csak egyszerűen a kategória, mibe ez el lett helyezve…

One Response to Szavak…. ugyan…

  1. Krisz szerint:

    Szóval fergeteges nap volt, mi? 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com