Semmi nem volt még, mi ennyi kilátástalanságot hozott volna az életemben. Minden úgy 20éves korom környékén kezdődött. Akkor éreztem át élemben először azt, hogy mit jelet valamit elveszteni. Akkor változtam át. Soha többé nem akartam megélni azokat az érzéseket.

Felhívott telefonon egy hete. Megtörtént a szokásos témaindításunk, mi kb. arról szól, hogy elküld a francba, majd megpróbált kirángatni belőlem mondatokat. Miután belevágta a fejembe, hogy “Én vagyok az egyetlen barátod, bazdmeg!” mintha az összetört világom egyszercsak belezuhant volna a pokolba. Nem tudtam visszatartani semmi érzelmet. Annyit tudtam kinyögni, hogy ugyanazt megtettem, ugyanazon az úton végigmentem, mint vele, akkor, a múltban. Ugyanazokat a hibákat elkövettem, mintha az életem semmit nem változott volna. Csak ennyit kellett mondani, és mindent tudott. Szinte pontról-pontra végigmondta, hogy mit tettem, anélkül, hogy meg kellett volna szólalnom. Nem is tudtam. Csak ömlöttek a könnyeim.

15év kellett ahhoz, hogy lehulljon minden gátlás, minden félelem. 15év, hogy biztos legyek valamiben. Majd mindez kártyavárként összeomlott. Visszatért mindaz, mitől menekültem hosszú éveken keresztül, méghozzá olyan erővel, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom kezelni.

Rengeteg kapcsolat, szituáció, csalódás, fájdalom, és mindezt – ha nem is lezárni ott, abban a pillanatban – el tudtam nyomni. Volt mindenből kiút. Volt jövő, remény, új célok, feladatok, vagy pótcselekvések. Most nincs semmi… van várakozás, hogy mikor lesz vége a napnak. Mikor tud az ember álomba ájulni, mi csak pár óra, de az sem érdekel.

A telefonok túloldalán pedig aggodalom szól, de nem tudnak segíteni. Minden elhangzott mondat max. a telefon túloldalán lévő személyt nyugtatja, hogy próbált valamit. Minden érv, ötlet, gondolat csak…

A héten befejeztem az összes munkám. Szerettem volna ajánlást írni a saját weblapomhoz, de ahogy belekezdtem, elemi erővel törtek fel a képek, mondatok, szituációk, megállás nélkül. Nem tudok velük megküzdeni. Így hát az oldal félbehagyva. Pont annyira, mint az életem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com