Arcomat leteszem, amikor rájövök, hogy mekkora hülye is vagyok néha (gyakran).

Reggel beesek a gályára, az első kávé felett görnyedve elküldöm a srácoknak a tegnapi póker eredményeket, majd még élő hullaként előkapom a múlt hét utolsó három napjának híreit.

Csak nézek ki a fejemből, pörögnek előttem a blogbejegyzések, események, történések, sztorik innen-onnan. Majd hirtelen meglátok egy indexes videót. Első körben megakadt a torkomon a kávé.

Tutira le lehet vezetni azt, hogy milyen érzések, érzelemhullámok csapnak át az emberen egy olyan pillanatban, mikor valami felkészületlenül éri. Mondjuk tök jó lenne, ha ezt máson vezetném le…

Tehát, első körben jön a köhögő roham, mert félrement a cucc, de ezzel párhuzamosan valami gyomorból a mellkasba feltörő nyomás érkezik, mitől kiesne a kezedből minden, ha esetleg tartasz benne….tehát mindent. Majd ezt követően rád tör egy gyűlölettel kevert harag, de ez egy pár pillanat múlva csitul, mivel elkezdesz gondolkozni az okán, viszont még benned van, hogy átütöd az LCD-t ököllel. Hátradőlsz, és gondolkozol. Felállsz a székből, mész egy következő kávéért, rágyújtasz, majd a felismerés bevillan, szinte kiütközik a homlokodon.

Az elmúlt pár napban úgy is mondhatnám, egy mélyinterjún vettem részt. Méghozzá elektronikus formában. Jöttek a kérdések, mik nem tartalmazták a szokásos kliséket. Az első pár levélváltás után kezdett izgalmassá válni. Olyan érzésem volt, mint amikor olvasok egy hasonlót, valami híres, nevezetes emberről. Mintha híres, és nevezetes lennék magam is. Majd elkezdtem az egészet visszaolvasni egy kupacban, és rájöttem, ezt publikálni kell. Ki a franc vagyok én, hogy ilyen mélységekbe kérdezzen be valaki? Mit tettem?

És akkor ezt a két dolgot, a reggeli eszméletvesztéssel kevert dührohamot, meg azt a rövid portrét összekapcsoltam, és rádöbbentem, hogy…. Átkattant valami. Bennem van az, hogy már leszarom, ha egyedül kell leélnem az életem, bennem van az elmúlt egy év, de szinte örömmel mondom ki:

Ha helyettem ez kell, hát hajrá!

Komment megvonva, mert lövésed nincs, hogy miről beszéltem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com