Oohhh…. Egek! Ha vallásos lennék, akkor most nem bírnám ki, hogy el ne ordítsam magam; Édes istenem, mit tettem!?

A komment, mi kihozza belőlem az állatot

Akkor most tisztázzunk pár dolgot a néppel, meg a politikával, és minden egyéb zűrzavarral egyetemben, méghozzá a saját szemszögemből. A saját szemszögem, illetve az én horizontom PONT abban az egyre csökkenő, alig 3milló magyar bányász magasságában van, aki életben tartja ezt az országot.

Mi vagyunk a jó munkásemberek, kiktől havonta automatikusan levonják a levonnivalókat, akik nem vesznek fel segélyeket, akik nem rendelkeznek tuti könyvelőkkel, akik ki vannak szolgáltatva a vállalkozások, vagy multik kényének-kedvének, akik megszopják a bank-, multi adókat, akik reszketnek a kormány minden egyes megnyilvánulásán, és várják a 280 forintos svájci frankot, kik háza, autója, egész egzisztenciája veszélyben van, vagy ki sem tud alakulni, mert nincs miből.

Szóval, már ne is haragudj, de ezt az ÉN szemszögemből totál leszarom, úgy is mondhatnám, nem releváns számomra az, hogy egy pártban mi történik a háttérben, és azt milyen kedvvel végzik. A „muszájból” pedig felháborít!

Mert tudom azt például, hogy muszájból nem lehet:

  • tűzoltónak lenni,
  • mentősnek,
  • katonának,
  • muszájból senki nem lesz bróker,
  • divattervező,
  • és muszájból nem működik a politika, és még számtalan dolog.

Mert muszájból nem lehet produktumot létrehozni. Muszájból mi dolgozunk a bányában, felépített döntési struktúrában, hol a cél (hahaha) ott van kitűzve, ahol elhivatottak arra, hogy a terveik, álmaik, vágyaik megvalósuljanak (+ hahaha).

A politikának, egy politikai csoportnak már nem csak célokkal kell rendelkezni. Rég elmúltak azok az idők is, mikor elég volt egy mondvacsinált irányzat, valami fő irányvonal. Nincsenek irányzatok, vagy ha vannak, akkor a bányász nem fogja tudni megmondani, hogy mit jelent a jobboldal, a baloldal, a konzervatív, liberális, vagy bármely más irányvonal. A bányásznak arcok vannak hozzácsatolva a pártokhoz, politikai erőkhöz. Arcok, és szónoklatok.

Lehet egy politikai erő, vagy csoportosulás a legzseniálisabb koponyák gyülekezete, de ez kb. olyan, mintha összeszedném a világ 200 legnagyobb tudósát, és elásnám őket a föld alá. Hát ki nem szarja le, hogy milyenek? Senki nem ismeri őket.

A politika, illetve egy politikai erő PONT annyira értékes, amennyire a PR, tehát a kommunikáció tudatos szervezése működik benne. A kommunikációnak pedig nem a közgazdászokat, az elemzőket, egy állam szerkezetével tisztában lévőket kell megtalálnia, hanem a bányászokat. Akik nem félrészegen egy romkocsmában próbálják megváltani a világot, és szupi ideológiákat állítanak fel a világ tuti működéséről, hanem kik szerves részei a szopásnak.

Azt írod, hogy (…) Szónokokat majd képzünk. Őszintén köszönöm a tippet. (…).

Ez nagyon tuti, csakhogy ennek evidensnek kell lenni. Ezt nekem kellett volna 20éve megtanulnom másoktól, és nem itt, ezen a helyen tippet adni erre.

Mert az én esetemben, aki minden hónapban kifizeti azt, hogy mások most kezdjenek el politikát tanulni, miközben már veszik fel érte a pénzüket, az nem más, mint botrány!

Minthogy botrány az,:

  • hogy 20× annyit foglalkozok politikával, mint amennyit egészséges lenne egy egészséges világban
  • hogy látom a kemény melósoknak mennyi pénzből kell gazdálkodniuk havonta
  • hogy anyám, és apám közös nyugdíja nem éri el a 85ezer forintot
  • hogy lelki szemeim előtt lebeg a jövőkép az ország legfontosabb papírdarabjának megváltoztatásáról, és ezzel egyetemben az eddigi felháborító döntések bebetonozásáról
  • hogy meg sem meri jósolni az ember, hogy egy politikai párt hataloméhsége mennyi kárt fog okozni az elkövetkezendő évtizedekben
  • hogy a fideszes polgármesteremet két hete láttam, totál részegen, a saját kerítésemnek dőlve behugyozni a kertembe. És még sorolhatnám százszámra.

És erről kéremszépen senki más nem tehet, mint az ellenzék, legyen az bármely csoportosulásban, mert felkészületlen, muszájból politizáló emberek gyülekezete. Akik vagy szétszakadnak, vagy szimplán eltűnnek a süllyesztőben, mert már most, 2011 telén olyan vezéregyéniségeknek kéne közöttük megjelenni, kik magukra irányítják a közvélemény figyelmét. Legyen az írott, vagy elektronikus média, bloggerek, elemzők, és mindaz a csoportosulás, kik tájékoztatnak, véleményt alkotnak, kritizálnak ebben az országban.

Nem nálam kell bizonyítani, ebben a blogban, napi 150-200 ember előtt. Nem kellenek kifogások, mert mint tudjuk, az olyan, mint a segg, szóval mindenkinek van belőle, és egyébként is csak kifogásokat hallunk 20éve.

Itt jelenleg egy háború zajlik, ahol a legfőbb erő a legjobb fegyverekkel rendelkezik. Tessék tőlük tanulni. Tessék alkalmazni úgy a hadviselésüket, hogy kivesszük belőle az unalomig ismert frázisokat (miktől 48% szavazó behányt, és amiért 3millió nem ment el szavazni), tessék dolgozni a kommunikáción, és végre megérteni azt, amit a kormányzópárt már csípőből tud, méghozzá a bányászemberek bábúként mozgatását. Különben az összes rohadt idealista faszság eltűnik a lefolyóban, és egy nyavalyás tócsa sem marad belőle.

Ajánlom Szun-ce 2500 évvel ezelőtt megírt, A hadviselés törvényei című művét, miben ilyen okosságok vannak leírva:

(…) Ezért mondják, hogy ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket. (…)

(…) A kölcsönös védekezés eltarthat több esztendeig, s nagyon meg kell küzdeni a győzelem egyetlen napjáért. Aki mégis csak a hivatalából húzott száz meg száz kin jövedelmét szereti, de az ellenség helyzetének megismerésével nem törődik, az gonoszak közt is a leggonoszabb, az nem lehet emberek vezetője, az nem lehet az uralkodó segítsége, az nem lehet a győzelem ura. Ezért a bölcs fejedelem és a kiváló hadvezér úgy indít háborút és úgy arat győzelmet az ellenség felett, úgy szerez tehát érdemdús tetteket, amelyek révén kiemelkedik a sokaságból, hogy mindent igyekszik előre tudni. (…)

Forrás:

És most bárki-bármit ír, erre a hétre befejeztem mindennemű politikai megnyilvánulásomat, mert tele van az egésszel a tököm!

Köszönöm a figyelmet, kérem kapcsolja ki!

Facebook Twitter Tumblr

3 Responses to Reag….Ció….

  1. Sir Artemon szerint:

    Ezért a posztért most jár egy csillagos 5-ös Neked. Rég voltál dühösen ilyen józan.

  2. Rigó szerint:

    Valahol derengett nekem egy hasonló emlék a muszáj politizálással kapcsolatban, még gimnazista koromból. Nem kis szerencsével ráakadtam:
    „Ha valaki nem akar uralkodni, annak a legnagyobb büntetés, ha gonoszok uralognak rajta. Gondolom, ettől félve vállalja az uralmat a derék, a jó, ha mégis vállalja, és még akkor sem úgy, mintha valami jólétbe, élvezetbe csöppenne, hanem csak kényszerből, hiszen nincs nála kiválóbb vagy vele egyenlő, akire átháríthatná. Azt hiszem, ha az állam csupa jó emberekből állna, az mind azért tusázna egymással, hogy ne uralkodjék; ebből világosan kitetszik, hogy az igazi vezető nem arra termett, hogy a maga javát keresse, hanem alárendeltjeinek javát.”

    Platón: Az állam (Szókrátesz kitérője: A legjobbak nem kívánnak uralkodni)

    Szóval igenis, ma muszáj politizálni, mert gonoszok uralognak rajtunk és azok a jó politikusok (a görögök szerint legalábbis) akik kényszerből, mondhatni egyéni felelősségvállalásból állnak kötélnek és nem puszta hatalomvágyból. Ha csak a szónoklat számít neked, akkor ne csodálkozz azon, ha igazságtalanság vesz körül. Szerintem egyáltalán nem politizálsz keveset, legfeljebb nem eléggé konstruktívan. Kicsit most is elvetetted a sulykot.
    Szerinted az az ellenzék, amely az összes vérbeli (értsd: cinikus, haszonleső, korrupt, széthúzó, adócsaló vagy csak depressziós) magyar hitetlenkedése ellenében bebizonyította, hogy nem kellenek milliárdok a politika újraírásához; hanem a saját összedobott és koldult pénzén kampányolt messze túl a józan ész és a szabadidő határán , most felelős azért, hogy van egy részeges bunkó polgármestered…
    Szerinted az anyám, a csajom, a barátaim – akik másfél, majd még fél hónapon keresztül segítettek összegyűjteni a cédulákat hóesésben vagy esőben – tehetnek arról, hogy a szüleid nyugdíja az átlagkereset szintje alatt van.
    Mondhatni odavagyok a boldogságtól, hogy azok a srácok és lányok, akikkel szabadidőnkben nekiálltunk összerakni az első életképes hazai zöld pártot, amelyik nem csak névleg szocialista és amelyik legalább annyira a parasztoké, mint a bringásoké meg a kalózoké most mind személyesen felelősek azért, hogy a maszop Orbán Viktorról festett lázlámai valóra válnak.

    Az igazság az, hogy ha tudjuk, hogy az egészet nekünk kell végigtolni, szerintem nem vágtunk volna bele. Nagyon nagy koppanás volt 2008. decemberében – főleg az alapítóknak – amikor két hónapnyi publikus jelenlét után sem kezdtek el tódulni a tagok és rájöttünk, hogy ezt a pártot senki nem fogja sikerre vinni helyettünk. Addig az volt a koncepció, hogy megcsináljuk mi a vázat, ti meg politizáljatok (mármint azok akiknek ez a hivatása). Ehhez képest most olyan arcok viszik a pártot (és erre próbáltam utalni legutóbb is) akik a munkájukat feladva bevállalták, hogy néhány éven keresztül bizonyítják ennek az országnak, hogy lehet más a politika. Létezik olyan, hogy öngondoskodás, hogy büszkeség, hogy konstruktivitás, hogy függetlenség, hogy életminőség, hogy részvételi demokrácia, hogy élhető városok. Igen, mindezek elérhető dolgok kicsiny hazánk számára is, ha kellő számban akarjuk.
    Te csak egy pártot látsz bennünk, amelyik nem olyan mint a többi, de ennek konstrukciós okai vannak. Ha szerencsénk van, soha nem fog egy LMP tag értelmetlen de nagyhatású szónoklatokat mondani, mivel mi pont nem a hatalmat akartuk megragadni, hanem az emberek képzeletét, ahogyan a védegylet alapító szlogenje is mondja. Szerinted csak szónokok kellenek. Szerintünk viszont épp eleget ártottak ennek az országnak a szónokok ahhoz, hogy magvas mondanivaló nélkül ne engedjük ki őket a nyilvánosság elé.

    Kicsit olyan ez a poszt nekem, mintha odalépnél a bölcsőhöz és elkezdenél üvöltözni az egy éves csecsemővel, hogy miért nem beszélsz bazmeg!? Lehet, hogy neked van igazad és ha a gyerek nem lesz perfekt japán, orosz és angol 3 és fél évesen, akkor arccal lefelé fog a csatornában úszni az 5. szülinapján. De ettől még nem tetszik az anyjának amit művelsz vele és talán most már legalább megérted az első reakcióját…

  3. Zaphod szerint:

    Egek! Ezt csak most olvastam!

    De hogy én erre nem reagálok ma, az tuti….

    Viszont most, ahogy úgy megpróbálom megerőltetni magam, és jobban belegondolok, a lehetséges válaszaim mind ott vannak az előző két (három?) posztban.

    Szoktam én magam ismételgetni?

Leave a Reply to RigóCancel reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com