Mert minden, mindennel összefügg. Aszongya, hogy fedezzünk fel összefüggést a hétvégi Super Bowl szünetében lévő Madonna koncert, és a Spartacus új évada között.

Mindkettő szar, ennyi….  Szóval ott volt a Madonna koncert. Ismerjük a csajt, elismerés, hogy még tud állni a lábán, sok arcát mutatta meg, sok arcot faragtak neki a mesteremberek, semmi bajom vele, ott van a helyén, én meg a helyemen, nem zavarjuk egymást. Hogy mit keresett pont most a Super Bowl döntőjén… kb. lövésem nincs.

De nem is baj! Az már inkább bajom, hogy Kleopátra jelmezben, római katonákkal (szerintem, és ha igen, akkor a jelmeztervezőnek mutatni kellet volna legalább egy római katona felszerelést, mert…), és görög-római istenségekkel (persze, amikor kurva keresztet égetett, akkor felbolydult Amerika, de más vallás góréival lehet játszani, mi?) táncikált a színpadon, mellette a cicanadrágos Erósz / Amor ugrabugrált egy lanttal, amit biztos Héraklésztől nyúlt le, mielőtt az fejbebaszta volna Linoszt, és onnan veszem, hogy görög téma volt, mert megjelent egy pasinak álcázott Medusza is, fején a kígyókkal. Heee? Teljes képzavar…

Ps: Megjegyzem, hogy még nem néztem utána annak a technikának, amivel bármilyen helyre HD-ban tudnak vetíteni, fogalmam sincs hogy csinálják, de egész egyszerűen zseniális. Ez volt a koncert fénypontja.

És akkor jön a Spartacus új évada. Kurvára menő volt az első kettő. Ugyebár ő az a pali, akiről azt tudjuk, hogy volt, megtette, mit megtett, senki nem tudja, hogy miért császkált fel-le, majd szorult be a csizma orrába, ahelyett, hogy bement volna Rómába, és elfújta volna az egészet, nem tudjuk kit dugott, szerette e a csirkepörköltet, szóval totál nem tudunk semmi konkrétat a paliról, csak azt, hogy létezett, meg egy rakat mítoszt. Ettől függetlenül (és most ebbe nem számítjuk bele a nagyokos filmkritikusokat, kik mindenáron párhuzamot akartak vonni eme sorozat, és a 300 képi világa között, majd ha sikerült – és sikerült – akkor itt le is dermedtek, mert elfogyott a gondolat) egy tök jól felépített történet, mi még bónuszként tele van mezítelen nőkkel, és levágott végtagokkal. Igazi baszós – kardozós, miben van koncepció. Erre leforgatták az előzménysorozatot, mit megpróbáltam utálni (mert ilyen vagyok), de megszerettem, mert az is felépítette azt, amire tervezték. Mindkettő fasza. És akkor…

…meghalt Andy Whitfield. (roppant szomorú szmájjjli)

És akkor az történt, hogy tudod nagyjából a sztorit. Spartacus fellázad, húzza magával a rabszolgákat, igazi országos, sőt egész világi felkelés, a rómaiak egyre jobban üldözik, ő egyre jobban gyakja őket, majd át akar dzsalni spanyolokhoz, Crixus elhagyja egy rakat gladiátorral / rabszolgával egyetemben, kit legyaknak, Spartacus visszafordul, még több római vér folyik, majd beszorul a csimma orrába, hol elárulják a kalózok, és a végén Crassus csapatai arcul verik, és ebbe jól belehal.

Kurvajó a sztori! Tele álnoksággal, kalanddal, harccal, vérrel, a mítoszokból még nagyobbakat lehet gyártani, van az egésznek mondanivalója rendesen.

Erre mi történik? Mondjuk azt, hogy te egy gladiátor vagy. Egy darab ágyékkötőben nyomd a melót, görnyedsz a rabszolgákra rótt teher alatt. Mi az első, miután kitéped a belét az uradnak, bezabálsz, és fegyvert szerzel, majd még egy-két kilométer belet kiontasz, hogy kijuthass a városból? Na mi? Segítek, mert nem tudod mire akarok rátapintani: Felöltözöl, bazdmeg, mert kurva hideg van egy darab ágyékkötőben az éjszaka!

A Spartacusban ezt nem, nem teszik meg. Ottan kérem ágyékkötőben, vagy mezítelenül, olajos bőrrel, vicsorgó, tökéletes fogsorral nyomják a srácok. Mert az trendi…. Annyira rossz, hogy fáj…

De! Tegyük fel, hogy te vagy Spartacus, és… most elmondom, hogy az segítette elő lázadásod a mozi szerint, hogy urad elárult. Ígéretet tett, hogy ha sok belet ontasz, akkor visszaszerzi szerelmed. Te ezért csak úgy csapkodod a fejeket, karokat, lábakat, úgy is mondhatnánk, hogy jelentősen motivált vagy. Urad, és parancsolód meg is szerzi jutalmad, de aztán eszmél. Ha megvan a nő, akkor mi hátráltatna a szökésben a csajjal együtt? Így hát csak a hulláját szállítja le neked, majd kreál egy sztorit, mivel próbál újra motiválttá tenni a küzdőtéren. Majd’ meg halsz a szomorúságtól, és amikor rájössz, hogy biza álnokság áldozata vagy, uradban, és véderőében megforgatod késed.

Oké?

Másnap összefekszel egy rabszolgacsajjal? Mer? Dühből? Miközben napi 24 órán keresztül a volt asszony képe lebeg előtted? Haggyadmáááá….

Jah, és a képi világ! Ezt meg kell mutatnom, mert beszarsz, ha van lövésed az egészről. Tehát, hogy a készítők felhúzzák a látvánnyal a szar forgatókönyvet, elkezdtek játszani úgy, hogy két felvételt készítettek egy időben, párhuzamosan, más-más mélységélességgel, majd megpróbálták egymásra illeszteni a cuccot, méghozzá siralmas minőségben. Így: Amikor megláttam akkor szája nőtt a szememnek, és felsikoltott! Ahol a nyilak vannak, ott szinte látható a két kép összevágása. Azt nem tudom, hogy ez a rendezőt hogy nem rúgták még ki a picsába a föld összes stúdiójából.

Szóval azt nem értem, hogy miért kell az amcsiknak belenyúlni az ókori történelembe, miért kell azt felhasználni show elemként, miért kell ezt a szép, izgalmas, kalandos világot, mi tele van nagyságokkal, rengeteg mítosszal, totálisan szétbaszni. Miért nem használják az elkúrt 2000 évet? Miért kell balettozó Akhilleusz a Trójába, minek kell az ókori isteneket mai környezetbe ültetni, vagy miért kell idióta koncertek ugráló majmaivá tenni őket?

Nem értem… nem értem….

Facebook Twitter Tumblr

3 Responses to Összefüggések

  1. Sir Artemon szerint:

    Kérdéssel válaszolok:
    Nosztalgia?
    Kreativitás hiánya?
    Újabb vizes lepedő?
    Saját történelem erőteljes hiánya? Szégyentelen hősök a saját történelemben? Mióta Clint Eastwood lerántotta a romantikus leplet a vadnyugat poros pusztáiról az Unforgiven-ben, azóta nincs saját témája az amerikaiaknak. Mel Gibson meg kinyírta az Apocalipto-val az indiános sztorikat is.
    Nincs több hős, akinek lettek volna elvei?
    Az elvekért csak gyakni lehet, és csak indulatból megy a téma, és mást nem is tudnak elképzelni?
    Ha messze van időben, a gyilok megbocsátható, már-már romantikus?
    A vámpíros sztorik már uncsik?
    A sci-fi style gagyi?
    A fantasy gyerekes?
    Marad a történelem unalmas és rágós íztelen csontja, amit szubjektíven lehet fűszerezni, mert csak a felszínt lehet róla úgyis lenyalogatni?
    A felszínesség mindig kajálható, de nem laktató, ezért függőséget okoz?
    Van még kérdésed?

    • Zaphod szerint:

      Deee…. ha ez így lenne, akkor nincs Chuck, House, Castle, Sons Of Anchnary, Person of Interest, Californication, Firelfy, Star Gate, Andromeda, Battlestar Galactica, 24, Boardwalk Empire, Homeland, Strike Back, és még a franc sem tudja, hogy kit hagytam ki…

      Igenis vannak nagyon jó írók amerikában. Ötletesek, kreatívak. Vannak nagyon jó rendezők, zseniális operatőrök (ha nem a szemetet nézzük, akkor ott vannak a National Geographic, Discovery srácai), és minden, mi alapja annak, hogy odavonzzon a képernyő elé, és igazán jó perceket okozzon, majd vigyorogva kapcsolt ki a szarládát.

      Ezért nem értem, hogy miért? Mi ez a divat?

      Ha azt mondom, hogy azért, mert a gyerekeknek totál nulla az ismeretük az ókorról, akkor jóóóvan. De ha ezt mondom, akkor az baj, mert iszonyatosan kicsavar mindent, amit csak lehet. Vonzóvá teszi így a történelem tanulást? Talán csak annyira, mint Bugs Bunny a nyúlvadászatot…
      Tényleg komolyan írják, rendezik ezeket a sztorikat? Van egy sablon, amit tartani kell? Legyen 10% igazság, a többi pedig a nemzeti ízlés? Ez amerika ízlése? Ha ez, akkor baj van, nem is kicsi….

      Szóval, nem értem, mert tutira tudatos ez a buli mostanság, de miért?

      Hhhmmm….

      • Sir Artemon szerint:

        Nézd meg, hogy ki a kreatív csapata az egyiknek, ki a másiknak, aztán lehetséges, hogy ebből kiderül a válasz is. Ezek mögött egyéni emberi történetek állnak, ezért érdemes lemenni a részletekig a megértésért.

Leave a Reply to Sir ArtemonCancel reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com