Ne fékezz, te állat!!!

Ma reggel esett. Ma hajnalban is esett. Tulajdonképp tegnap estétől, ma reggelig a fejünk felett lévő víztömeg úgy döntött, hogy enged a gravitációnak, és leesik. Nagyjából egyszerre. Reggel én egy ekkorán mentem át (jó, lehet, kb 5 méterrel rövidebb volt, de a vízszint megegyezett):

Két dolgot ne tegyél ilyenkor. Egyrészt, ne menj bele, mert az autód nem csónak. Vízzáró hatása elenyésző. De ha mégis belemész, mert nem tudod felmérni mélységét, akkor mindent bele, baszki, mert azon át kell jutni, a felénél már nem gondolkozhatsz azon, hogy mégsem kéne. 9 másodperccel azelőtt már elkéstél ezzel. Másrészt nem menj közvetlenül más után. Ugyanis Ő, el fog azon gondolkozni, hogy mégsem kellett volna. És fékez. A közepén. A „kurvaanyád!”, a legszalonképesebb kifejezés, mi ekkor elhagyja ajkaid, mert a hülye nem csak saját magát meríti el a vízben, de a közvetlen mögötte jövőket is. Ha megtörténik, és a palit/csaj kirángatod a vasból, majd belefojtogatod a körülöttetek felgyülemlett beltengerbe – imádkozva, hogy bárcsak cápák is élnének benne – , akkor nagy esélyed van arra, hogy a bíróság felmentsen a szándékos gyilkossági kísérlet vádja alól.

Szóval, fékezett az állat. Én nem. Ha még jobban rálép a „nem lépj rá ilyenkor!” pedálra, akkor áttolom az éjszaka keletkezett Kis-Balaton kettőn, az tuti. A hülyéje…

Amúgy, délután olyan hangot adott a generátorom induláskor, mintha beleszórtál volna egy marék kavicsot, szóval a túlélési esélyei igencsak lecsökkentek a cuccnak. Ha két héten belül nem írok egy anyázós posztot a haláláról, akkor megúsztuk mindketten. Hárman, mert a pénztárcám is beszállt a küzdelembe….