Még akkor is hétfő volt, mikor Petike közölte, hogy bizony a mai nap nem más, mint vasár- és ünnepnap.

Nagyjából annyit akarok a mai naphoz hozzátenni, hogy bakker, ha az emberek úgy állnának az számítástechnikai, és szórakoztatóelektronikai eszközeik lecseréléséhez, mint én, akkor még mindig kazettás magnót használnánk (ha nem gramofont), és külön szobát kéne építeni a számítógépnek, ahol szekrény méretű mágnesszalagos adattárolón töltődne be a DOS, nagyjából 42 perc alatt.

Ha van egy számítógépnek életciklusa (van!), akkor azt én képes vagyok a három-, négyszeresére kitágítani, minek következménye az, hogy ebbe nagyjából beleőrülök. Az imént eljutottam addig a pillanatig, hogy most felkapok egy farmert, és 2 óra múlva hazajövök egy új géppel, amin meg most ezt a posztot írom, az egy kibaszott nagy ívű mozdulattal repül ki az ablakon, majd utána szaladok, és őrült sikongatások közepette elkezdek ugrálni a maradványokon. Mennyi, de mennyi energiát vesz el az ember gyermekétől az, hogy egy rohadt vas előtt ülve vár. Lassan többet használom a feladatkezelőt a horror méretűre megnőtt memóriaméretű programok gyors kiirtására, mint amennyit ténylegesen dolgozom a cuccon. És érted, ha még csak arra kellene, hogy fészbúkbohóc legyek, akkor azt mondom, üsse kő, hát nem megy. De én ezen DOLGOZOM, baszod, és arra nem vagyok képes, hogy végre belecsoportosítsam energiáim egy részét egy új vas vásárlásába, mint már nemcsak hogy meg kellett volna venni, de azt, amit most meg kéne venni, már le is kellett volna cserélni egy újra, szóval legalább a harmadikon kéne dolgoznom azóta, hogy ezt megvettem, erre még mindig ezt a szart használom, mi kibaszott mód idegesít, és nekem tulajdonképp épp semmitcsinálnom kellene, de itt ülök ez előtt a szar előtt, és nem gondolkozom azon, hogy 4 órával ezelőtt miért nem fejeztem be azt, amit csinálok, mert tudom. Olvasd fel egy levegővel…

És a minap épp bekapcsoltam, majd felvillant a windóz, és egy kluttyanással kikapcsolt a cucc. Erre én nagyon megörültem. Majd elkezdtem azon gondolkozni, hogy kibaszott karácsony van, amikor is nekem épp kapnom kéne egy ilyet (bruhaha), nem elveszteni, és akkor megnézetem elölről, hátulról, még bele is szaglásztam, hogy mi volt képes egy kluttyanással az örök vadászmezőkre tévedni, majd egy “francba” felhördüléssel bedugtam a tápkábelt a konnektorba. Még megdögleni sem képes egy kluttyanás következtében…

Na jó, mivel ma nem hétfő van – mint megtudtuk többször is – így én most úgy döntök, hogy sokkal jobb vízszintesen, mint bárhogy.

Ágyő!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com