Tehát az van, hogy az életem során belefutok jóba, rosszba, mint ahogy mindenki más. Ezek természetszerűleg kiegyenlítik egymást, mint ahogy minden az életben. Jing, meg a jang, basszus…
Ez a tendencia az utóbbi időben felborulni látszik, nem is kicsit. Vetítsük ki ezt mondjuk a mozikra.
Itt van példának okáért az Utolsó léghajlító. Én nem tudom, hogy kinek forgatták. Az első órában végre leesett, hogy itt biza többrészes moziról van szó, mert a történet csak nem haladt, és ha így folytatjuk, akkor 6órán keresztül ülünk a teremben, mi igen pokoli kínokat okozna. Aki látta a sorozatot, annak tudnia kell, hogy miről beszélek. Szépen kidolgozott karakterek, alaptörténet, megvan benne a humor, komolyság, bölcselet, akció, minden olyan motívum, mi miatt a gyermekemet odaengedném, és megnézhetné. Erre fogja magát Hollywood, és már megint csinál egy szart. Jellegtelen karakterek, elkeserítő szövegkönyv, „B” kategóriás érzet az egész film alatt.
Ma reggel, alvás híján sasoljuk meg Adrien Brody és Sarah Polley nagysikerű, Splice címmel ellátott szörnyeletét. Amikor azt olvastam, hogy ez az a film, miben mindenki dug mindenkivel, akkor azt hittem, hogy poénkodnak a srácok. Pedig de! Brody és Polley dugnak, majd Brody keféli a lényt, mit létrehoznak rettentő genetikai zagyvalékként, és végül ezen példány hágja meg a nőt, kit főszerepre választottak. Mondjuk ennek pont örültem, sőt, azt gondoltam, hogy ezt követően megeszi, vagy legalább halálos kimenetelű erőszakot tesz rajta, mivel már akkor is utáltam ez a csaj, amikor 10évesen a Váratlan utazásban főszerepelt. Itt már az első 3 percben olyan unszimpátiát okoz, hogy látványa felér egy hét brómos tea kúrával… Lenne mondanivalója egyébként! Sose lépd át azokat a korlátokat, mit az evolúció kijelölt a földön, mert gyarló vagy, és a sikeresség miatt megrészegülve nem figyelsz kulcspontokra. Mik egyik legsarkalatosabb része az, hogy minden olyan kísérletnél, hol emberi DNS-t használsz fel, a legelső feladatod, hogy kivond az egyenletből mindazon részt, mely felelős az emberi természetért. Szóval, ez lenne a mondanivalója, és ez hiányzik a filmből. Viszont a két tudóst sikerül két totál idióta hippiként bemutatni, majd a film végén, zárójelenetként kecsegtetni egy második résszel. Kösz, de kösz nem!
Lost (most már csak összefoglalok mindent)
Igazán sajnálom mindazon embertömeget, azt a több millió embert, kiket 6 éven keresztül szopatott az ABC csatorna! Komolyan! És szerintem így kell megnézni ahhoz, hogy rájöjj, az első három évad után kellett volna elsikálni, egy szirupos lezárással, azt jóccakát. Bejött eztán az írósztrájk, elfogyott a nafta, én meg hülyét kaptam közben. Soha nem volt még olyan, hogy elkezdjek egy ilyen darát, és ott legyen a tekerés gombon a kezem folyamatosan. Időugrások visszafelé, majd valahová előre (azért megkérdeznék sok-sok lost fant, hogy mesélje el, hogyan is végződött a sorozat), a jókból gonoszak, a gonoszakból majdnem jók, ha már nem tudjuk mivel feldobni a cuccot, akkor egy pár színpatikus arcot nyírjunk ki, és soha senki ne tudja meg, hogy tulajdonképp mi is a lényeg. Jól misztifikáljuk el az egészet, hogy így össze tudjuk zavarni a nézőt, mert egyébként biztos ránk döntenék az ABC székházát, ha megtudnák, mi sem tudjuk hova akartunk kilyukadni… Nagyon rossz! És igen, a pasik sokkal többet tudnak sírni, mint a nők! Én arra a következtetésre jutottam, hogy mindenki meghalt a végén. De mint tudjuk sok tanításból, a túlvilágon ismét együtt leszünk, és akkor tök happy lesz az élet, és végre dughatsz azzal, akivel életedben ez nem jött össze. Hol egy halálos kimenetelű baleset? Főszereplő akarok lenni!
Haggyámáá…
Ezek után tényleg nem jöhet más, mint az egyarcú, ezerhajú Nicolas Cage, mert mindig… érted? …mindig van lejjebb.
Emlékeztető: A legközelebbi poszt a „Hova az anyámba tűntek a nyolcvanas, kilencvenes évek ötletei?” címmel fog rendelkezni, és ezt a nyomvonalat követi majd.
